A lázadás szélére jutott a balsorsú Apollo–7 legénysége

A nátha veszélyei

A korábban megállapított szabályok szerint az Apollo–7 nem szállhatott fel, ha a floridai Cape Canaveral kilövőállásnál a tenger felől erős szél fújt. A kilövésre kijelölt napon, 1968. október 11-én azonban az erős szél ellenére a földi irányítás úgy döntött, végrehajtják a kilövést. Schirra nem volt boldog, és a helyzet csak romlott, miután az első űrben töltött napon súlyos megfázással ébredt.

A zéró gravitációban a váladék ugyanis nem távozik az orrjáraton, mint a Földön, hanem egyszerűen bent reked az orrban és az arcüregben. Amikor megpróbálta kifújni az orrát, erősödő fájdalmat érzett a fülében. „A takaros kis űrhajónk hamar használt zsebkendőtárolóvá vált” – mondta később Cunningham.

[galeria_kep_39733]

A nátha súlyosbodásával Schirra egyre barátságtalanabbul viselkedett a földi irányítással – nem akarta például bekapcsolni a kamerát egy tervezett televíziós adáshoz, amíg el nem végeztek egy precíziós tesztet a hajtóművel, végül azonban beleegyezett. Az igazán nagy konfliktus akkor tört ki, amikor a küldetés végéhez közeledve Schirra közölte az irányítással, hogy egyikőjük sem fogja viselni sisakját a landoláskor.

Indoklása az volt, hogy be kell tudniuk fogni az orrukat (eddigre mindhárom űrhajós elkapta a betegséget, miután 11 napja össze voltak zárva egy légtérben), hogy ne szenvedjenek dobhártyaszakadást a földet érés során. Az irányítás amellett kardoskodott, hogy a sisakok szükségesek arra az esetre, ha valamilyen véletlen folytán nyomáscsökkenés következne be a kabinban, Schirra azonban figyelmen kívül hagyta az utasításokat. Az Apollo–7 személyzete végül sikeresen landolt sisak nélkül október 22-én az Atlanti-óceánon, Bermudától mintegy 370 kilométerre délnyugatra.

Az Apollo–7 kabinja a landolás után

Ehhez hasonló „lázadás” ezután nem fordult elő semmilyen űrrepülésen egészen az 1973-as Skylab 3 űrállomás-misszióig, amelynek személyzete 24 órára lekapcsolta kommunikációs berendezéseit, hogy így tiltakozzanak az óriási munkaterhelés ellen, amelyet a földi irányítás rájuk rótt. Schirra a NASA-tól való távozását követően a későbbi Apollo-küldetések egyik televíziós kommentátora lett, továbbá az Actifed nevű nátha elleni gyógyszer reklámarca – ezt a terméket használta az űrben is. A földi irányítással szemben tanúsított engedetlenség miatt a két másik űrhajós, Cunningham és Eisele többé nem járhatott az űrben.

Az Apollo–7-en történtek igazságához hozzátartozik, hogy ekkoriban még kevésbé értette a tudomány a zéró gravitáció és a magas nyomású környezet által előidézett pszichológiai hatásokat, amelyeket azonban napjaink űrrepülései során figyelembe vesznek az illetékesek.

1. Bevezető
2. A nátha veszélyei

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tél
Múlt-kor magazin 2022

• A szeretet mártírjai – megjelent a Múlt-kor téli száma
• Maksymilian Kolbe atya önfeláldozása
  
• Az embermentő Jane Haining
  
•  Sisi unokahúgának botrányos emlékiratai
  
• Diego Velázquez: Krisztus Márta és Mária házában
  
• Karikás Mihály és a Kis Pipa
• A fordulatra képtelen fenegyerek: Grósz Károly
  
• A Szentföld egy magyar tiszt szemével
  
• Clara Schumann – A nő, akinek először sikerült