Mielőtt az űrbe küldték, a Csendes-óceánon bombázta a japán állásokat John Glenn

2023. július 26. 14:26 Múlt-kor

Nevéhez fűződik az első szuperszonikus repülőút az Egyesült Államok egyik óceánpartjáról a másikra, első amerikaiként kerülte meg űrhajójával a Földet, 77 éves korában, szenátorként pedig ő lett az addigi legidősebb ember, aki az űrben járt (ezt a rekordot ma már William Shatner kanadai színész tartja, aki 90 évesen utazott az űrbe). Élete többször is közvetlen veszélyben forgott, ám minden nehézséget túlélt, és végül 95 évesen hunyt el. John Glenn igazi nemzeti hős, aki a hidegháború legfeszültebb éveiben visszaadta az amerikaiak önbizalmát. Űrhajósként elért eredményeit szinte mindenki ismeri, katonai pályafutásáról azonban csak ritkán szoktak megemlékezni.

John Glenn a tengerészgyalogság őrnagyaként az 1950-es években egy F8U Crusader vadászrepülő pilótafülkéjében

Korábban

Kiképzés és magány

„A repülés szülőhazájában”, Ohióban (innen származtak a Wright-fivérek is)
felnövő John pályaválasztásában meghatározó szerepet játszott első repülésélménye.
Nyolcéves korában New Concordban édesapjával és egy helyi pilótával szállt először repülőre. Néhány évvel később immár a kormányrúdnál ülve szerette volna apjának viszonozni a maradandó élményt, ám az eset kis híján tragédiával végződött: a repülő ugyanis csak nagyon nagy nehézségek árán érte el a felszállási sebességet, a fiatal fiú és édesapja pedig majdnem a felszállópályaként használt mező végében álló fáknak ütközött. Amikor John a rizikós felszállás után ránézett apjára, aki végre el merte engedni az ülés oldalát, amelybe addig kapaszkodott, idősebb John csak ennyit mondott: „Ha jól látom, szereted az izgalmas felszállásokat.”

John a középiskola elvégzése után, a háború kitörésének évében, 1939-ben, mérnökképzésre iratkozott be a Muskingum College-ba. Ahogy teltek a hónapok, egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy az Egyesült Államok sem maradhat semleges a fegyveres konfliktusban, ám a fiatalok csak ritkán beszélgettek a háborúról. Glenn hozzáállása társaiéhoz hasonlóan 1941. december 7-én változott meg gyökeresen. Ha ugyanis addig bárkinek lett volna kétsége afelől, hogy az USA is belesodródik majd a háborúba, a Pearl Harbort ért japán támadás minden kérdőjelet eloszlatott.

Glenn kadetként a második világháborúban

A támadás Johnban sem hagyott kétséget a jövőt illetően. Bár szülei szerették volna, ha előbb befejezi tanulmányait, szinte azonnal jelentkezett a szárazföldi hadsereg légi hadtestéhez (az amerikai légierő csak 1947-ben vált önálló intézménnyé), miután abban az évben már korábban lerakta a civil pilótavizsgát. A behívó azonban, annak ellenére, hogy Glenn a főiskolát is otthagyta emiatt, nem akart megérkezni.

A fiatalember nem bírta tovább a tétlenséget, 1942 márciusában a haditengerészet repülőseihez jelentkezett, és ezúttal már nem kellett sokat várnia. Hamarosan Iowa Cityben találta magát, ahol megkezdődött a kadét – igen nagy megterhelést jelentő fizikai, valamint elméleti – kiképzése.

A fiatal férfi számára az Iowa Cityben töltött három hónap során (mint ahogy későbbi távollétei során még számtalan alkalommal) a legnehezebbnek a barátnője hiánya bizonyult, akinek a kiképzés ideje alatt minden nap levelet írt. John még kisgyerekként ismerkedett meg Anna Margaret (Annie) Castorral, középiskolai barátnőjével, későbbi feleségével, akivel halálig, 73 éven át élt házasságban.

John Glenn feleségével, Annie-vel és gyermekeikkel, Carolynnel és Daviddel transzkontinentális repülése után a New York-i Floyd Bennett Field repülőtéren

Miközben Glenn háborús felkészítése még számos helyen folytatódott, kérésére (és eredményeinek köszönhetően) átkerült a tengerészgyalogság légi szárnyához. 1943 márciusában kadétból hadnaggyá léptették elő, majd áprilisban sort kerítettek Annie-vel esküvőjükre.

A későbbi űrhajós katonai pályája sínen volt, ám a fiatal házasokat ekkoriban nem vetette fel a pénz. Amíg a később jelentős vagyonra szert tevő vadászpilóta a tengerészgyalogságnál szolgált, esténként összegyűjtötte zsebeiből az aprópénzt. Felesége, Annie szerint a „hónap végén gyakran megtörtént, hogy az így összegyűlt apróból mentünk élelmet vásárolni”.

következő oldal 1 / 3