A középkor gyilkológépei, a lovagok

Gyilkosok minilovakon

A csapatok időnként egész erődöket is megpróbáltak bevenni, aminek sikere akkoriban kizárólag az ostrom gyorsaságán múlott. Bár többféle ostromgépet használtak, a fő cél a várfalak mögött rekedtek demoralizálására és a félelemkeltés volt. A támadók kreativitása a muníció kiválasztásában szinte határtalan volt: állati tetemek, méhkasok, foglyok levágott fejei, sőt élő foglyokat is berepítettek a várfalon belülre.

A harcmezőn zajló ütközetekben alulmaradó lovagoknak számolniuk kellett azzal, hogy vereség esetén az életükkel fizetnek. Az ellenségnek azonban olykor több hasznot hozott, ha a legyőzött ellenfelet foglyul ejtette, hogy váltságdíjat kérjen értük. A drága fegyverzetet azonban mindenképpen elvette. A több falu árát érő fegyverzetről számtalan tévedés él ma a köztudatban, a legnagyobb tévhit, hogy a lovagok ólomsúlyú páncélt hordtak. A 12-13. században a lemezpáncélok még ismeretlenek voltak, a vitézek egy hosszú és feszesen a testre simuló, sárgaréz gyűrűkből összekapcsolt láncinget viseltek helyette, alá pedig egyszerű szöveting került.

A fejet évtizedeken keresztül az ún. normann sisak védte, amely a szemeket és a szájat szabadon hagyta. A keresztes háborúk során a 13. században elterjedt csuporsisak már az egész fejet védte, ám többször is beigazolódott a védőfelszerelés nyilvánvaló hátránya: egy-egy forró nyári napon gyakran többen fulladtak meg vagy kaptak hőgutát a sisak miatt, mint ahányat leterített az ellenség.

Még a kutatók is sokáig úgy gondolták, hogy a harcosok kardja legalább hat-hét kilót nyomott. Ebben az esetben azonban igen kevés lovag lett volna képes tartósan fogni a harci eszközét. Valószínűleg olyan fegyverekkel harcoltak, amelyek 3 fontnál (1,5 kg) nem voltak nehezebbek. A régészek már azt is bebizonyították, hogy a lovak nagyságát is túlbecsültük. A félelmetes lovagok valószínűleg egy mai pónilónál épphogy nagyobb harci lóval vonultak hadba.

Mindezen közkeletű tévedések azonban semmit sem vonnak le abból a tényből, hogy a lovagok élete teli volt veszéllyel. A régészeti tanúságok szerint alig ismerünk olyan lovagsírt, ahol a maradványokon ne lett volna többféle sérülés is: volt, hogy a fél fogsorukat kiverték, a koponyacsontokon horpadások, a kar és lábszárcsontokon pedig vágásnyomok tucatjai éktelenkedtek, s szinte nem találtak olyan középkori harcost, akinek ne lett volna eltörve valamelyik bordája.

1. A mai rögbijátékosok erejével vetekedtek
2. Halálos lovagi tornák
3. Gyilkosok minilovakon
4. Bujálkodás, alkohol és zsákmány
5. Az egyház megelégelte

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

12. A középkor és a kora újkor kultúrája
III. Egyén, közösség, társadalom, munkaügyi ismeretek

• Nem volt elragadtatva a ferences szerzetes, aki a tatárjárás után a mongolok fővárosába látogatott
• A felnőttek több mint tizede szenvedhetett rákos megbetegedésben a középkori Angliában
• A középkorban sem volt mindig stigma „bűnben élni”
• „Legnagyobb ellensége” fejezte be a Szent Péter bazilika tervezőjének életművét
• Valóban annyira mocskosak voltak a középkori emberek?
• Habár meggazdagodott műveiből, munka közben csak kenyeret és vizet fogyasztott Michelangelo
• Miért hordtak röhejesen hosszú orrú cipőket a középkorban?
• Donatello híres Dávid-szobrát eredetileg a firenzei dómba szánták
• 10 tény a Mona Lisáról