A kiskirályokkal való harc töltötte ki az „utolsó aranyágacska” uralkodását

A szakadék szélén

Bár az új uralkodó látszólag a legnagyobb hatalmú nemesek támogatását élvezte, a főurak jóindulata csupán addig tartott, ameddig a király gyenge és befolyásolható volt – a korábbi erős központi hatalom visszaállítására tett bármilyen kísérlet azonnal ellenállást váltott ki.

Andrásnak uralkodása elején sikerült maga mellé állítania a két legerősebb kiskirályt, az ország északi részét birtokló Csák Mátét, valamint a nyugati végeket uraló Kőszegieket (utóbbiakat azáltal, hogy a családfő Kőszegi Henrik lányát egy itáliai rokona vette feleségül).

Habár fentebb említett koronázási esküjét 1290 szeptemberében az Óbudán tartott országgyűlésen kiadott első törvénykönyvével is megerősítette (ennek 34 cikkelyéből 19 a magánhatalmat kiépítő főurak ellen szólt, továbbá eltörölte a teljes megyék, illetve örökös ispánságok adományozását), hamar kénytelen volt ennek szellemiségével ellentétesen cselekedni, hogy megtartsa szövetségeseit.

A főurak hatalmát III. András igyekezett az egyház (különösen a hozzá végig hű Lodomér érsek) és a kevésbé erős nemesek segítségével ellensúlyozni (ennek keretében utóbbiakkal egyenlő rangra emelte az erdélyi szászok vezetőit, a gerebeneket is), azonban a kiskirályok kérdése nem pusztán belpolitikai ügy volt: András hatalmát külföldről is igyekeztek aláásni, éppen a leghatalmasabb magyar főurakon keresztül.

Habár Andrást az országon belül minden jelentősebb birtokos elismerte jogos királynak, külföldön IV. László halálát követően különféle jogcímeken többen is igényt tartottak a magyar trónra.

III. András a Képes Krónika egyik iniciáléjában

A már említett Habsburg Albert arra hivatkozva követelte magának az országot, hogy korábban IV. Béla az akkori német királynak hűbérbe ajánlotta az országot a tatárok elleni segítségért cserébe. A jogcím nem állt túl erős lábakon, mivel a segítséget IV. Béla végül nem kapta meg. Mindazonáltal a követelés 1291 nyarán magyar–osztrák háborúhoz is vezetett, amelyet a hainburgi béke zárt le.

IV. Lászlóval kihaltnak tekintette az Árpád-házat IV. Miklós pápa is, és a Szentszéknek igényelte a magyar trón betöltésének jogát, arra hivatkozva, hogy I. István a Szent Korona elfogadásával egyúttal a pápa hűbéresévé is vált, nemzetsége kihalásával pedig birtoka – Magyarország – Rómára szállt.

Leányágon, V. István lányán, a Sánta Károly nápolyi királyhoz feleségül adott Mária hercegnőn keresztül maguknak követelték a trónt a nápolyi Anjouk is. Mária 1292-ben fiukra, Anjou Martell Károlyra ruházta a „Magyarország királya” címet, és hozzá pártoltak a Kőszegiek is, mivel a hainburgi béke rendelkezései szerint le kellett volna rombolniuk a nyugati határ menti váraikat, amitől igencsak ódzkodtak.

1. A hanyatló királyság el nem ismert hercege
2. A szakadék szélén
3. Az utolsó aranyágacska

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

ősz
Múlt-kor magazin 2015

• Amikor a „kis munka” 33 hónapot jelentett - ondi kényszermunkások a Szovjetunióban
• Megaláztatás Szibériában - magyar nők a Gulágon
• Magyar sorsok a Gulágon: megjelent a Múlt-kor őszi száma
• Ondi kényszermunkások a Szovjetunióban 
• A támogatott, a tűrt és a tiltakozó Lengyel József
• Rudolf, a trónörökös halála
• A csalogány és a csalogányvadászok
• Marie Curie és a „rádiumlányok”
• Kivégzésük előtt mondták