A kardokon és pajzsokon túl: mi volt a középkori kovács igazi szerepe?
2018. november 21. 18:21 Múlt-kor
A középkori kovácsok és más fémművesek szerepét a történetírás legtöbbször annak a lovagnak a nevével köti össze elválaszthatatlanul, aki számára az illető fegyvereket és védőfelszerelést készített. Szerepkörük pontos leírásához azonban szükséges leválasztani őket uraikról, és önálló cselekvőkként elemezni őket – milyen teendőik voltak a megrendelések teljesítésén kívül, és miként illeszkedtek a társadalomba?
Korábban
Értékes termékek
A kovácsok korántsem kizárólag fegyverkészítéssel foglalkoztak: valódi iparágat képviseltek, saját felépítéssel. A források többsége azonban – mivel a katonai eredményeket tekinti legfontosabbnak – aránytalanul sokszor említik őket ebben a kontextusban. Nagy Károly (uralkodott 768-814) krónikásai például dicséretekkel halmozzák el kovácsait. Egy 802-ből származó kapituláré (törvényi rendelet) kijelenti, hogy a nemeseknek kötelező magukkal vinni e mestereket hadjárataikra sodronypáncélt készíteni számukra. E közvetlen részvétel a háborúkban elősegítette az innovációt és fejlesztést – Nagy Károly kíséretének tagjaira különösen mély benyomást tettek az új típusú lovas pajzsok, amelyek nagy előnyt jelentettek a csatamezőn.
Kézenfekvő lenne e forrásokra úgy tekinteni, mint amelyek megerősítik, hogy a kovácsok elsődleges és legfontosabb tevékenysége a fegyverkészítés volt. Figyelembe kell azonban venni, hogy Nagy Károly uralkodásának legtöbb feljegyzése valamilyen formában a hadviselést érinti, ezért ezt a szempontot fogják kiemelni legfontosabbként. A frankok királyaként 768-tól, majd 800-tól római császárként korábban soha nem látott sikerrel növelte a fennhatósága alá tartozó területet, és a nyaranta folytatott hadjáratok bőséges zsákmányával megőrizte nemesei hűségét is.
Egy olyan uralmi rendszerben, amelyben ekkora szerepe van a hadviselésnek, mint hatalommegtartó eszköznek, egyáltalán nem meglepő, hogy a kovácsokat is elsősorban az ehhez szükséges felszerelés készítőiként említi – ez a róluk alkotott kép viszont egészen napjainkig fennmaradt, annak ellenére, hogy nem a valóságot tükrözi.
Nagy Károly elismerte ugyan a kovácsok egyéb érdemeit is olyan értelemben, hogy az általuk készített termékeket, mint például a sodrony- és lemezpáncélt a wergild, azaz vérdíj fizetésére alkalmas tárgyak közé számította. A birodalomban minden egyes embernek és tárgynak volt megállapítható anyagi értéke, amelyet annak jogtalan megölése, megsebesítése vagy elpusztítása esetén a bűnösnek ki kellett fizetnie. A ripuári frankok törvénye például 12 solidus értéket állapít meg „egy jó mellvért” esetén.
A wergild fizetéséhez bírósági közbenjárásra volt szükség, a folyamatban azonban láthatóan a birodalom számára értékes dolognak tekintették a kovácsok termékeit – és egyúttal jogi célt is szolgálhattak. Ebben az értelemben fizetőeszköznek számítottak, amely terhet jelent arra, akit fizetésre köteleznek. A kovács, mivel ilyen tárgyakat állított elő, értékes tagja volt a társadalomnak azzal párhuzamosan, hogy fontos szerepe volt a hadviselésben.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Súlyos társadalmi problémákra hívta fel a figyelmet regényeiben Aldous Huxley tegnap
- Sokszor napokig viselte ugyanazt a ruhát Hetty Green, a milliárdos üzletasszony tegnap
- Többször vezette ki Franciaországot a válságból Charles de Gaulle tegnap
- Tutanhamon sírjának felfedezésével mindenkit lenyűgözött Howard Carter tegnap
- Olümpiasz sem tudta megakadályozni fia, Nagy Sándor dinasztiájának bukását tegnap
- Inspiráló nőknek is otthont adott a tiszadobi Andrássy-kastély tegnap
- Egyetlen hete maradt, hogy a forradalom hősévé váljon Gérecz Attila 2024.11.21.
- Alattvalói joviális öregúrként és zsarnokként egyaránt tekintettek Ferenc Józsefre 2024.11.21.
