A hét embere: az asztalosinasból festőfejedelemmé emelkedő Munkácsy Mihály

Szerény kezdetek

Lieb Mihály Leó néven született Munkácson, egy bajor származású tisztviselő fiaként. 1846-ban négy testvérével együtt Miskolcra költöztek, de 1850-ben édesanyja, majd 1852-ben édesapja is elhunyt.

Mihály anyai nagybátyja gondozásába került Békéscsabán, aki a fiú képességeit gyengének ítélve az elemi iskola elvégzése után inasnak adta Lang György asztalosmester mellé. Bár nagybátyja szerződésben rögzítette inaskodásának feltételeit, a mester ezeket nem tartotta be. A műhelyben Mihályt rossz ellátás mellett dolgoztatták, és sokszor bántalmazták is az inasság három esztendeje alatt.

Miután megszerezte segédlevelét, Aradra került, Albrecht Ferdinánd műhelyébe; első rajzai innen származnak. 1860-ban súlyosan megbetegedett, és visszatért nagybátyjához, aki ekkor már Gyulán élt. Lábadozása alatt tovább rajzolt, illetve ekkor találkozott Szamossy Elek portréfestővel, aki elsőként adott neki leckéket. Felgyógyulása után, 1862-ben beállt Szamossy mellé segédnek, akivel Aradon, Buziáson és Beodrán is együtt dolgozott.

Az asztalosból lett festő 1863-ban, Szamossy ajánlólevelével érkezett a fővárosba, Munkácsyra is ekkor magyarosította nevét. 1865-ben a bécsi akadémia előkészítő osztályát látogatta, de a tandíj befizetésének elmaradása miatt onnan kizárták. 1867-ben 800 forint ösztöndíjat kapott Eötvös József oktatási minisztertől, amelyet Münchenben és Párizsban folytatott tanulmányokra fordított.

Első igazán sikeres képéhez korábbi mesterségének világa szolgált ihletésül: 1868-ban, eddigre kialakult sajátos stílusában készítette el az Ásító inast. 1869-ben készült el a Siralomház, ez a drámai hatást keltő életkép, amely Párizsban, a Salon 1870-es kiállításán aranyérmet nyert. Sikerét jól illusztrálja, hogy a francia közönség „Monsieur Münkakszit” egy ideig „Monsieur dernier jour”-ként (Siralomház úrnak) emlegette.

Az 1871-ben festett Tépéscsinálók csak fokozta Munkácsy elismertségét. A sikeressé vált festő Párizsban telepedett le, és 1896-ig itt tevékenykedett. Nagy segítségére volt Henri Edouard de Marches báró, aki anyagilag és barátilag is támogatta a gyakran kétségek között őrlődő, depresszióra hajlamos Munkácsyt.

De Marches 1873-ban elhunyt, Munkácsy pedig a gyászév leteltével, 1874 augusztusában feleségül vette a báró 29 éves özvegyét, Cécile Papier-t. Munkácsy előtt ezzel megnyílt a felső tízezer társasági élete: az asztalossegédből az arisztokrácia ünnepelt festője lett, palotájában hetente vendégül látta a párizsi művészvilág krémjét.

1. Szerény kezdetek
2. A dicsőség csúcsain

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

ősz
Múlt-kor magazin 2012

• Özvegyek országa: megjelent a Múlt-kor őszi száma
• A férjét istenítő vörös grófnő
• A pártfeleség
• "18 évet vártam erre a napra"
• "Na, Nagyné, meghallgatod, amit írtam?"
• A kormányzó hitvese
• A Tutanhamon-sír feltárásának krónikája
• A magány rabjai
• A prostitúció és a prostituáltak rendőri szemmel az 1980-as évek Budapestjén