2022. ősz: Megrázó másnapok
ITT támogathatsz bennünket

A háborús hősként tisztelt brit hóhér, aki esténként saját kocsmájában szórakoztatta vendégeit

2022. július 10. 19:20 Múlt-kor

30 éve, 1992. július 10-én hunyt el az angol hóhérdinasztiából származó Albert Pierrepoint, aki egyike volt az Egyesült Királyság utolsó ítéletvégrehajtóinak. 1932 és 1956 közé eső működése során több száz elítéltet vezetett fel a bitóra, köztük sorozatgyilkosokat és náci háborús bűnösöket is.

halálraítéltek
Hazaárulók (balra – John Amery és William Joyce) és náci koncentrációs táborok háborús bűnösei (jobbra – Irma Grese és Josef Kramer) – mindannyiukat Pierrepoint végezte ki

Albert Pierrepoint 1905. március 30-án született az angliai Clayton városában. Hasonlóan számtalan gyermekhez, már ő is fiatalon kitalálta, hogy mi is lenne álmai foglalkozása. Szemben azonban a gyerekek többségével, Albertnek meglehetősen bizarr elképzelése volt a jövőjéről: „Amikor befejezem az iskolát, én akarok lenni az állami ítéletvégrahajtó” – írta egy iskolai fogalmazásában mindössze 11 éves korában. A különös ötlet nem is véletlenül született meg a fiú fejében, ugyanis édesapja, Henry, illetve nagybátyja, Thomas Pierrepoint ugyancsak hóhérként keresték kenyerüket.

Albert karrierje azonban nem indult egyszerűen. Ugyan 1922-ben elhunyt apja jegyzeteiből és naplóiból már korán elsajátította a kivégzések elméleti tudnivalóit, jelentkezését a hatóságok rendre visszadobták arra hivatkozva, hogy elegendő hóhér működik a rendszerben, nincs szükség újabbra. Végül 1932-ben egy hóhérinas lemondását követően megüresedett egy pozíció, így Albert még ugyanebben az évben ott állhatott nagybátyja oldalán Dublinban, és végre testközelből figyelhetett meg egy kivégzést. A halálra ítélt férfi egy fiatal ír farmer volt, akinek testvére meggyilkolásáért kellett fellépnie a bitóra.

Albert azonban ekkor még mindig „kezdőnek” számított, és a korabeli Egyesült Királyságban viszonylag ritka volt, hogy halálra ítéljenek valakit. Így egészen 1941. októberéig kellett várnia, hogy ő maga is levezényelhesse első akasztását, amelynek a kor híres gengsztere, Antonio Mancini esett áldozatul. A „nehéz kezdés” után, a következő 15 év leforgása alatt Pierrepoint a brit történelem legjobban foglalkoztatott ítéletvégrehajtójává vált. Pontosan nem is tudjuk, hogy hány kivégzés fűződik a nevéhez. Hivatalos iratok alapján 435 akasztást lehet bizonyosan hozzákapcsolni, ő maga naplói és feljegyzései alapján 550-re helyezte ezt a számot, míg a legmagasabb becslések – arra hivatkozva, hogy Pierrepoint naplóiból több oldal is elveszett – 600 fölé taksálják.

A második világháború évei az 1930-as évekkel szemben már jócskán adtak lehetőséget a hóhérok bőséges foglalkoztatására. Így például 1942-ben Pierrepoint volt az, aki felakasztotta Gordon Cumminst, az „Elsötétítős Hasfelmetsző” sorozatgyilkost, aki arról kapta ragadványnevét, hogy a London elleni légitámadások alatt elrendelt elsötétítések idején megölt és – Hasfelmetsző Jackhez hasonlóan –megcsonkított négy nőt.

Pierrepoint „rekordjában” nagy szerepet játszottak a háború utáni perek is. 1945 és 1949 között több mint 20 alkalommal utazott Németországba és Ausztriába, hogy végrehajtsa a háborús bűnök miatt elítélt nácik halálbüntetéseit. Ő végezte ki többek között az auschwitzi, majd a bergen-belseni koncentrációs tábor parancsnokaként tevékenykedő Josef Kramert, majd az Auschwitz női részlegét irányító Irma Gresét is. Az általa felakasztott több mint 200 háborús bűnös között még olyan hírhedt alakokat is találunk, mint az angol nyelvű német propagandaadásai miatt árulásért halálra ítélt Lord Haw-Haw, vagy éppen a gázkamrákban alkalmazott Zyklon-B készítményt feltaláló és azt a koncentrációs táboroknak folyamatosan biztosító Bruno Tesch.

A nagy számú kivégzésből szerzett bevételéből Pierrepoint elegendő pénzt gyűjtött össze, hogy egy saját kocsmát nyisson Manchesterben. A Poor Struggler (Szegény Küszködő) névre keresztelt ivóba aztán özönlöttek a vendégek, hogy a korban szinte háborús hősként tisztelt hóhér csapoljon nekik egy korsó sört és meséljen nekik pár történetet. A kocsmához fűződik Pierrepoint életének egyetlen olyan kivégzése is, amelynek során a hóhér saját bevallása szerint rosszul érezte magát. 1950-ben egy este a kocsma egyik törzsvendége, bizonyos James Corbitt erősen lerészegedett és még egy dalt is énekelt együtt Pierrepointtal, mielőtt hazaindult volna. A részeg Corbitt azon az este egy féltékenységi rohamban brutálisan meggyilkolta barátnőjét, amiért később halálra ítélték. A kivégzést pedig ezúttal is Pierrepoint hajtotta végre.

Egyes elképzelések szerint ez volt az a pont, amikor Pierrepoint elkezdett gondolkozni a visszavonuláson. Erre azonban még évekig nem került sor, amely időszak alatt két erősen vitatott kivégzés is fűződik a nevéhez. Ő akasztotta fel ugyanis Timothy Evanst, akit szomszédja, John Christie helyett hibásan vádoltak meg és ítéltek el felesége és újszülött lánya meggyilkolásáért (később aztán Christie-t is Pierrepoint akasztotta fel). Szintén ő volt az ítéletvégrehajtó 1955-ben az utolsóként kivégzett angol nő, Ruth Ellis felakasztása során is. Ellist az őt rendszeresen bántalmazó barátja meggyilkolása miatt ítélték el és ügye – amelyben az ország közvéleménye sokáig kegyelemre számított – hatalmas felháborodást váltott ki, amely a történészek szerint kulcsfontosságú volt a halálbüntetés angliai eltörléséért vívott harcban.

Pierrepoint végül hivatalosan egy fizetési vita miatt mondott le posztjáról 1956-ban. Nyugdíjas éveiben gyakran beszélt nem mindennapi karrierjéről, a hóhérszakma rejtelmeiről és a halálbüntetéshez való viszonyáról is. Egy 1960-as interjúban például így szólt a kivégzések érzelmi oldaláról: „Fontos, hogy ne keverjük bele, hogy milyen bűnt követett el. A halálraítéltnek meg kell halnia. Annyi tisztelettel és méltósággal kell kezelni őket, amennyire csak lehetséges. Az ismeretlenbe sétálnak. És bárki, aki belesétál az ismeretlenbe, nos, azelőtt én leveszem a kalapom.”

A halálbüntetés kérdése – Angliában végül 1965-ben törölték el – számára is sok fejtörést okozott. 1974-ben megjelent emlékirataiban például arról írt, hogy a halábüntetésnek nincs visszatartó ereje. „Gyilkosságok az idők kezdete óta történnek és az idők végezetéig fogunk elrettentő eszközöket keresni miatta. Arra a következtetésre jutottam, hogy a kivégzések nem oldanak meg semmit, és azok mindössze elavult maradványai a bosszúra vágyó primitív ösztönnek…” Később azonban bizonytalanságát fejezte ki fenti szavaival kapcsolatban, amikor egy rádióbeszélgetésben arról beszélt, hogy azokat akkor írta, amikor „jól mentek a dolgok”, a bűncselekmények növekedése miatt azonban már nem biztos benne, hogy jó ötlet volt a halálbüntetés eltörlése.

Albert Pierrepoint 1992. július 10-én hunyt el a Liverpool melletti Southport városában.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2022. ősz: Megrázó másnapok
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
9 945 ft 8 990 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 14 990 Ft
Vár negyed a föld alól | Régészeti kiállítás | Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeum
Fekete lyuk - A pokol tornáca | Underground Budapest '88-'94 | Kiscelli Múzeum
Saturnalia | 2018. december 9. 11-15 óráig | Aquincumi Múzeum
SZÍVMELENGETŐ KÖZÉPKOR – KÁLYHÁK ÉS KÁLYHACSEMPÉK A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON
Könyvbemutató | A nyomor felfedezése Bécsben és Budapesten
Sztálin árnyékában - Nemzetközi konferencia - 2017. november 24.

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár