A gladiátor, akiből kommunista jelkép lett
2015. szeptember 7. 08:07
Korábban
Sikerektől a keresztfáig
A capuai kiképzőtáborból szökéssel próbálkozók közül végül mintegy hetven, konyhai bárdokkal és nyársakkal felszerelt harcosnak sikerült kijutni. Szétverték a Capuából ellenük küldött alakulatokat, majd – a legyőzött katonáktól zsákmányolt fegyverekkel felszerelkezve – visszahúzódtak a Vezúvhoz. A lázadást a rómaiak ekkor még csak gladiátorok színjátékának tekintették, és egy legyintéssel elintézték. Az ellenfél lebecsülésének meglett a következménye. Gaius Claudius Glaber praetor szervezetlen sereg élén támadt rá a lázadókra, akik szőlőindákból és ágakból készített köteleken ereszkedtek le az ostromlók támadásával ellentétes oldalon lévő, járhatatlan sziklákkal szegélyezett hegyoldalon. Hátulról támadva szétverték a meglepett Glaber csapatait, majd Publius Varinius praetor egységeivel is elbántak. Időközben szabad parasztok és rabszolgák tömegei csatlakoztak a campaniai földeken portyázó, és a zsákmányt egymás között egyenlő arányban felosztó csoporthoz. Számuk hamarosan elérte a 70 ezret.
A sereg ezután két részre szakadt. A felkelők egy jelentős hányada Spartacus egyik alvezérével, Krixosszal tartott, míg a Spartacus vezette több tízezres – rablástól és római foglyok lemészárlásától sem visszariadó – tömeg az Appenineken keresztül az Alpok felé vette az irányt. Krixos Kr. e. 72-ben az apuliai Mons Garganusnál (Gargano) vereséget szenvedett Lucius Gellius Publicola konzul seregétől, Spartacus azonban megállíthatatlannak bizonyult. Hadjáratáról különbözőképpen számolnak be a források.
Appianosz tudósítása szerint Spartacus Közép-Itáliában legyőzte mind – a Krixos felett aratott győzelme után nyomába eredő – Gellius, mind Gnaeus Cornelius Lentulus Clodianus konzul seregét. Majd, miután „minden felesleges felszerelést elégetett, és valamennyi foglyot, még az igásállatokat is levágta, hogy serege könnyebben mozogjon”, Róma ellen indult. Hadaival Picenumnál ismét hatalmas verést mért a két konzuli seregre, de amikor az „örök város” falaihoz ért, „lemondott a Róma elleni támadás tervéről, mert még nem érezte magát harcra késznek, és serege sem volt kellőképpen felfegyverezve.”
Ezzel szemben Plutarkhosz arról számolt be, hogy a rabszolgahadsereg a Lentulus konzullal szemben aratott győzelem után az Alpok felé nyomult, és Mutinánál (Modena) szétverte Gallia Cisalpina helytartója, Gaius Cassius Longinus egységeit. A lázadók az Alpok hegyláncai előtt azonban hirtelen visszafordultak, és az Adriai-tenger partvonala mentén dél felé kezdtek el vonulni.
A szakértők a váratlan lépést különféleképpen magyarázzák. Sokak szerint a felkelők megrészegedtek a sikerüktől, és úgy gondolták, a gazdag itáliai városok és vidéki villák fosztogatásával hasznosabban eltölthetik az idejüket. Vannak, akik a Pó áradását sejtik a visszakozás mögött, mások pedig úgy gondolják, az Alpok hatalmas hegyvonulatai is félelmet kelthettek a rabszolgaseregben. A döntésben emellett szerepet az etnikai különbségek miatt kialakult konfliktus is szerepet játszhatott.
Közben a szenátus a sorozatos kudarcok miatt a felmentette a két konzult, Gelliust és Lentulust, és Marcus Licinius Crassus praetort tette meg a sereg fővezérévé. Bár Spartacus sokáig hősiesen ellenállt, a szicíliai rabszolgatömegekkel való egyesülésének terve meghiúsult, és a rabszolgahadat végül Crassus, a későbbi triumvir győzte le Silarus-folyó közelében Kr. e. 71-ben. A megtorlás kegyetlen volt. Elrettentésként 6000, az ütközetet túlélő rabszolgát feszítettek keresztre a Via Appia mentén. Spartacus feltehetően elesett a csatában, és testét tömegsírba temették.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
Nagy-Britannia
- Történelmi jelentőségű adománnyal gazdagodott a British Múzeum
- Nehéz természete miatt még szomszédjai sem kedvelték Goldfinger Ernőt
- Bármi áron érvényesítette kereskedelmi érdekeit a brit Kelet-indiai Társaság
- Csak átmeneti békét eredményezett az első búr háború
- Pattanó bombákkal semmisítették meg a britek a Ruhr-vidék gátjait
- Lőporoshordóival könnyedén a levegőbe repíthette volna a Westminster-palotát Guy Fawkes
- Máig számos rejtély övezi a sandringhami zászólalj eltűnését
- Nagy-Britannia és Franciaország is elvesztette nagyhatalmi státuszát a szuezi válság után
- Csodával határos módon élte túl az IRA ellene szervezett merényletét Margaret Thatcher
- Egyetlen hete maradt, hogy a forradalom hősévé váljon Gérecz Attila tegnap
- Alattvalói joviális öregúrként és zsarnokként egyaránt tekintettek Ferenc Józsefre tegnap
- Elkezdődött a nevezés a Kecskeméti Animációs Fesztiválra tegnap
- Nyugdíjba vonulás után is rendkívül népszerű maradt Both Béla tegnap
- Csaknem húsz évet kellett várni az Erzsébet híd újjáépítésére tegnap
- VIII. Henrik egyházszakadási törekvéseiért kis híján I. Jakab bűnhődött 2024.11.20.
- Vasmarokkal irányította Spanyolországot Francisco Franco 2024.11.20.
- Koncertjeinek bevételét gyakran fordította jótékony célokra Anton Rubinstein 2024.11.20.