Milyen volt gyereknek lenni a római kori Egyiptomban?

2014. november 7. 18:45

A római kori Egyiptomban már 7 éves korukban munkára fogták a fiúgyermekeket, de nem volt ritka, hogy lánytársaik is idejekorán megismerjék a munka világát. A férfivá érés fontos állomását jelentette a gymnasium, ahova 14 éves koruktól léphettek be a vagyonos családok fiúutódai, hogy megtudják, mi kell ahhoz, hogy valaki a birodalom jó állampolgára legyen. Bár a rabszolgák gyermekeit korán elszakíthatták a szülőktől, ha tanoncnak álltak, lényegében ugyanolyan szerződést kötöttek velük, mint a szabad emberek leszármazottaival.

Korábban

Ville Vuolanto, az Oslói Egyetem társadalomtörténésze és April Pudsey, a Newcastle-i Egyetem kutatója összesen 7500 ősi papiruszt: irodalmi szövegeket, leveleket és adminisztratív dokumentumokat vizsgáltak meg kutatásuk során, amely az eddigi legátfogóbb volt a témában a források típusát tekintve.

Az írásos források a Oxyrhynchus-papiruszok néven ismert gyűjteményből származnak. A Oxyrhynchus-papiruszokat a hasonló nevű egyiptomi görög város szeméttelepén fedezték fel a 19. század végén. A 400 ezer darabból álló gyűjteményt, amely a legnagyobb ókori kézirat-együttes, 800 dobozban tárolják az oxfordi Sackler-könyvtárban. Az időszámításunk előtti 6-1. századból származó szövegek nagyrészt görögül íródtak, de van köztük latin, héber, kopt, szír, arámi, arab, núbiai és perzsa nyelvű irat is, s olyan híres írók kéziratait tartalmazza, mint Homérosz, Szophoklész vagy éppen Euripidész.

A forrásokból kiderült, a város szabad embereinek - Oxyrhynchus egyiptomi, görög és római lakóinak - gyermekei 14 éves koruktól kezdhették meg tanulmányaikat a gymnasiumban. A fiúgyermekek taníttatását csak a vagyonos családok engedhették meg maguknak, amelybe Vuolanto szerint nagyjából a lakosság 10-25 százaléka tartozhatott.

A vagyonos családok fiúgyermekei a felnőttkorba való átmenetet a gymnasiumokban töltötték. A polgárjoggal nem rendelkező fiúk már 10 éves koruk előtt elkezdtek dolgozni, tanoncidejük 2-4 évig tartott. A kutatók összesen nagyjából húsz tanoncszerződést találtak a Oxyrhynchus-papiruszok között, legtöbbjük a szövőiparban kínált munkát.

A fiatal fiúkat csak akkortól kezdték teljes értékű felnőttként kezelni, ha - valamikor a 20-as éveik elején - megházasodtak. A lányok többsége otthon maradt és a háztartásban segédkezett, a szebbik nem tagjai a tízes éveik végén, tehát a fiúknál valamivel korábban kötöttek házasságot. "Mindössze egyetlen egy olyan tanoncszerződést találtunk, amelyet lánnyal kötöttek. Helyzete azonban különleges volt: nemcsak hogy árva volt, de elhunyt apja adósságait is neki kellett megfizetnie" - fejtette ki a kutató.

Az Oxyrhynchusban élő rabszolgák leszármazottai szintén lehettek tanoncok, s hasonló szerződést kötöttek velük, mint a polgárjoggal rendelkezők gyermekeivel. Persze életüket össze sem lehet hasonlítani a szabad emberekével, Vuolanto talált egy forrást, amely azt meséli el, hogyan szakították el szüleitől és adtak el egy 2 éves gyermeket. Az egyik levélben pedig egy férfi arra biztatja testvérét, hogy adja el legfiatalabb gyermekét, a többit pedig kényeztesse el. "Küldök egy kis dinnyemagot és két köteg ruhát, amit meg tudsz osztani gyermekeiddel".

A csecsemőkről és a kisgyermekekről a források nem sokat árulnak el. A rendelkezésre álló kevés információból az szűrhető le, hogy a gyermekeket 7 és 9 éves koruk között fogták be könnyű munkára: pásztorkodtak, fát gyűjtöttek vagy éppen trágyáztak. "Ez olyan, mintha kirakóst játszanánk. A papiruszok, a kerámia edényekre írt szövegek, a játékok és egyéb tárgyak: megpróbálunk ezekből egy képet alkotni, hogy milyen lehetett gyereknek lenni a római kori Egyiptomban" - fejtette ki Vuolanto.