900 kilométerre is ablakokat tört be a valaha felrobbantott legerősebb atomfegyver

A nyugaton „Cár-bombának”, a szovjetek által RDSz–220-nak, AN602-nek, illetve Ivánnak vagy Ványának nevezett hidrogénbomba a történelem legnagyobb robbanását okozta, és nagymértékben megnövelte az atomfegyverekkel kapcsolatos félelmeket a hidegháborúban. Míg az 1945-ben Hirosimára ledobott „Little Boy” („Kisfiú”) nevű egyszerű uránbomba 15 kilotonna TNT-nek megfelelő robbanóerővel bírt (és így is gyakorlatilag megsemmisített egy egész várost), a Cár-bomba ennek több mint háromezerszeresére, 50 megatonnára volt képes – egy kisebb ország elpusztítására is alkalmas volt.

A kétfokozatú fegyver konstrukciója eredetileg egy urán-238-as izotópból készült köpenyt is tartalmazott volna, ezáltal háromfokozatú fegyvernek is alkalmas volt. A teszthez úgy döntöttek, ezt ólommal helyettesítik a kockázatcsökkentés érdekében. A bombát a jeges-tengeri Novaja Zemlja Északi-szigete felett 4,2 kilométerrel robbantották fel. A nyolc kilométer átmérőjű tűzgolyó a robbanás sokkhatása miatt nem érte el a földet, azonban majdnem elérte a fegyvert ledobó repülőgép repülési magasságát, ami 10,5 kilométer volt. A gombafelhő körülbelül 64 kilométer magasra ért (a Mount Everest magasságának több mint hétszerese), azaz a sztratoszférán is túlnyúlva a mezoszférába ért csúcsán.

Mivel lakatlan területen került végrehajtásra, a robbanás nem okozott halálesetet vagy súlyos személyi sérülést. Az általa okozott lökéshullám azonban, amely háromszor is mérhetően megkerülte a Földet, még 900 kilométerre lévő településeken is repesztett be ablaküvegeket, így külföldön – főként Norvégia és Finnország északi részein – is okozott károkat. A bombát ledobó módosított Tupoljev Tu–95 bombázó személyzetét magas rendfokozatú tisztek csoportja válogatta ki – annak ellenére, hogy végig lehetséges volt, hogy nem élik túl a küldetést.

Andrej Durnovcev őrnagyot választották ki a pilóta szerepére. A Tu–95V jelű, speciálisan a hatalmas bomba hordozásának céljára módosított bombázót (bombarakterének ajtóit, illetve pót-üzemanyagtartályait eltávolították) egy másik, kisebb repülőgép, egy Tu–16 kísérte megfigyelőként – ennek személyzetére hárult a fényképezés, filmezés, levegőminta-vétel és egyéb dokumentáció feladata. Mivel a kisebb Tu–16 gyorsabb volt, ennek a repülőgépnek a túlélési esélyei jobbak voltak.

Habár magát a 27 000 kilogramm tömegű, 8 méter hosszú és 2,1 méter széles bombát ellátták egy hatalmas, 800 kilogramm tömegű ejtőernyővel, hogy lassítsa a zuhanást, és így több ideje legyen a repülőknek elmenekülni, mindenki tudta, hogy Durnovcevnek és társainak körülbelül 50 százalék esélye volt a túlélésre. Ekkora erejű atomfegyvert még sohasem épített senki, így a robbanás hatásait sem lehetett pontosan megjósolni.

Mindkét repülőt úgynevezett „villanás elleni” fehér festéssel látták el, amelynek célja az volt, hogy megvédje mind a repülőgépet, mind a személyzetet az atomrobbanás hőhatásától. Emellett a személyzetet ellátták nagy hatásfokú elsötétített szemüvegekkel is, amelyek a vakító fénytől voltak hivatottak megvédeni a szemüket. Amikor felszálltak, mindkét repülőgép személyzete tudta, sorsuk a szerencsén fog múlni.

Amikor Durnovcev a Tu–95V-vel a megadott koordináták fölé ért, a kísérletet felügyelő tábornok távirányítással oldotta ki a bombát a Mityusiha-öbölnél található kísérleti terület felett 10 500 méterrel. Az ejtőernyő szerencsésen kinyílt, a repülők feladata a biztonságos távolságba érés volt. Az őrnagy tudta, hogy körülbelül két és fél perce van elérni a biztonságosnak tekintett 45 kilométeres távolságot. A detonáció pillanatában a megfigyelő repülőgép már 80 kilométert is megtett, míg Durnovcevnek éppen csak sikerült 45 kilométerre eljutnia.

A lökéshullám hatására ráadásul a bombázó 1000 métert zuhant, mielőtt stabilizálni tudta helyzetét. A jelentések szerint a személyzetből hárman is elvesztették eszméletüket. Durnovcev őrnagy nem tartozott közéjük, így sikeresen el tudta navigálni a Tu–95V-t a kijelölt légibázisra, körülbelül 500 kilométerre a robbantás helyszínétől. Miután senkitől sem volt elvárható, hogy megismételje Durnovcev teljesítményét, leszállása után azonnal alezredessé léptették elő, és megkapta a legmagasabb katonai kitüntetést, a Szovjetunió Hőse érdemrendet.

Az atomkísérletet több ország vezetője is elítélte. Tage Erlander svéd miniszterelnök éppen az azt megelőző héten kérte meg levélben Nyikita Hruscsov szovjet pártfőtitkárt, hogy hagyjon fel a nukleáris kísérletekkel, így a Cár-bomba tesztjét erre való válaszként értelmezte. Érdekesség, hogy a szovjet és kínai rádióadások az egy nappal korábbi, föld alatt elvégzett amerikai atomkísérletről beszámoltak, a Cár-bombáról azonban hallgattak.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

11. A kiegyezéshez vezető út, a kiegyezés tartalma és értékelése
IV. Politikai berendezkedések a modern korban

• Véreskezű zsarnokból Ferenc Jóska – hét évtized „a birodalom első hivatalnokaként”
• A Magyarországgal való kiegyezés felé mozdította el Bécset a königgrätzi vereség
• Külpolitikai kudarcok kényszerítették Bécset a Kiegyezésre
• Deák Ferenc tollba mondta a húsvéti cikket, hogy kézírását se ismerjék fel
• Ferenc József is fogadta az 1849-ben jelképesen felakasztott Andrássyt
• 10 tény a dualizmus kori Magyarországról
• Egyenes út vezetett a kiegyezéstől Trianonig? – az 1867. évi alku 150 év távlatából
• Kossuth a bukás biztosítékát, mások az ország aranykorát látták a Kiegyezésben
• Megoldódott Sisi koronázási fotóinak rejtélye