Kulcsszerepet játszottak a lengyelek Normandiánál

Amikor két és fél hónap múlva a szövetségesek körülzárták a németeket a falaise-i katlanban, Caentől délre, a lengyelek voltak az élen - teszi hozzá Stéphane Jonot, a Montormel és Coudehard Emlékhely munkatársa. Bronislaw Komorowski az első lengyel államfő, aki Francois Hollande francia elnökkel idén június 6-án részt vesz Urville-Langannerie-ben, az ottani lengyel temetőben rendezendő emlékünnepségen.

Amint Christophe Prime, a Caeni Emlékhely történésze hangsúlyozza, a második világháborúnak ez az eseménye döntő fontosságú volt a Normandiáért folyó küzdelemben, amely először késztette a németeket meghátrálásra a nyugati szövetségesekkel szemben. Nem véletlen, hogy az első sorokban a lengyelek harcoltak: azok a szövetséges katonák, akik csak július végén, augusztus elején szálltak partra, kevésbé voltak harcedzettek, mint a már hetek óta harcoló lengyelek.

1944. augusztus 7. és 22. között az első lengyel páncélos hadosztályból a parancsnok, Stanislaw Maczek tábornok adatai szerint 2097 fő vált harcképtelenné: 447-en hősi halált haltak, 1501-en megsebesültek és 150-en eltűntek. Ez a hadosztály jórészt a Lengyelország 1939. szeptemberi német és szovjet lerohanása után elmenekült lengyel önkéntesekből szerveződött, akik csatlakozni akartak a londoni lengyel emigráns kormányhoz. Az első páncélos hadosztály 16 ezer emberből, ezen belül több mint 5 ezer hivatásos katonából állt.

Összehasonlításképpen: 1944 augusztusában 2 millióan harcoltak Normandiában, ebből félmillió volt német és másfél millió szövetséges katona. 1944 júniusa és szeptembere között a szövetségesek 200 ezer embert veszítettek, míg a németek vesztesége 300 ezer és 450 ezer között volt Jean Quellien, a Caeni Egyetem történésze szerint.

A lengyelek a második világháború más csatáiban is az első sorokban küzdöttek, így például az olaszországi Monte Cassinóban 1944 májusában, megnyitva az utat több hónapos heves küzdelem után Róma felé. A háború végén több mint 300 ezer lengyel emigráns volt Londonban a nagykövetség adatai szerint. A brit munkáspárti kormány megtiltotta nekik a részvételt az 1946-os londoni győzelmi felvonuláson. A hidegháború még nem kezdődött el, és a szövetségesek tapintatosak voltak a szovjetek érzékenységével szemben, akik csak a varsói kommunista lengyel kormányt ismerték el.

A kommunista Lengyelország sok lengyel emigránst megfosztott állampolgárságától, így Stanislaw Maczeket is, akit egészen 1989-ig nem rehabilitáltak. Felszolgálóként és újságárusként dolgozott Skóciában. 1994-ben, 102 éves korában érte a halál a párizsi lengyel nagykövetség adatai szerint. Akik hazatértek Lengyelországba, azokat megkínozták és bebörtönözték. "1957-ig a fejük felett lebegett a halálos ítélet veszélye" - mondták a párizsi nagykövetségen.

És bár a brit hatóságok hivatalosan elismerték a londoni lengyel emigráns kormányt, követelték, hogy fizesse ki nekik a lengyel katonák által használt szövetséges katonai felszerelés árát - jegyezte meg a Montormel Emlékhely illetékese, amit a párizsi lengyel nagykövetség is megerősített.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tél
Múlt-kor magazin 2021

• A popzene és a politika az 1980-as és 1990-es években
• Holländer Margit lágerélményei
• Göring, az élvhajhász náci
• A középkori élet hét legkülönösebb veszélye
  
• A két Karátsonyi-kastély Beodrán
• A magyar könnyűzene az 1980-as években
• Az indián fogságnaplók üzenete
• Szendrey Júlia világai
• Vacsoraversenyek az 1930-as évek Budapestjén