Futball: amikor még mi voltunk az olaszok
2013. július 23. 12:25
Albert Lebrun francia köztársasági elnök is megtekintette az 1938-as francia labdarúgó világbajnokság döntő mérkőzését, amelyet hetvenöt éve, június 19-én vívott egymással Magyarország és Olaszország csapata. Az eredmény ismert, a Squadra Azzurra 4:2 arányban nyert, ezzel sorrendben másodszor lett világbajnok, Magyarország ezüstérmet szerzett.. A kiváló labdarúgókból álló válogatott ekkor éppen tíz esztendeje nem nyert az olaszok ellen. Pedig nem volt ez mindig így.
Korábban
Ma már szinte hihetetlen, de 1920 végén magyar sportújságíró ezt írhatta az Internazionale-Milan összecsapást követően: „maga a játék az olaszok nagyon kezdetleges technikai készültségét árulta el. Bizony még sokat kell tanulniuk, hogy nyomunkba jöhessenek. Egyelőre sok-sok tanulásra és tanítómesterre van szükségük”.
Az olasz futball magyar ősatyái
Valóban, Olaszországban ekkor az új játék, a „football” inkább szólt a kemény, talán túlzottan is férfias küzdelemről, mint művészi megoldásokról. Hajós Alfréd az 1896-os athéni olimpia bajnoka, a Budapesti Torna Club intézője panaszkodott is, hogy Itáliában túrázó csapatának ez milyen súlyos gondokat okoz, hiszen „majd minden mérkőzésünkön egy-két játékos bekötött fejjel jelenik meg a pályán.”
Az évszázad elején a közép-európai, így a magyar labdarúgók is, különösen népszerűek voltak, a futballért már akkor is rajongó Olaszországban, ahol „szíves-örömest látják a magyar futballistát, s várnak is belőle tavaszra egy-két csapatra valót” – számolt be 1921 tavaszán, a már Olaszországban dolgozó Ging József, a Törekvés egykori, háromszoros válogatott középfedezete. Valóságos magyar futballexpanzió indult meg Itália felé.Az 1899-ben alapított Juventus szurkolói mai is tisztelettel beszélnek Károly Jenőről, az MTK és a Budapesti Atlétikai Klub (BAK) egykori játékosáról, „signor Karoliról”, az első professzionális edzőről a klub történetében.
A hatalmas tekintélyű magyar edző csapatában két honfitárs is játszott. Az olasz állampolgárságot is szerző egykori Törekvés játékos, Viola József, illetve az 1925-26-os olasz gólkirály-csapattárs, a gyorsasága miatt Olaszországban csak „Gazellának” becézett, Magyarországon viszont „Kicsi” becenévre hallgató Hirzer Ferenc. Utóbbi az első, bemutatkozó mérkőzésén rögtön mesterhármast ért el a Parma ellen. A sikeredző azonban nem élhette meg az 1925-26-os szezon végét, döntőt játszó csapata utolsó mérkőzése előtt szívroham végzett vele. Olaszországban temették el.
A szintén 1899-ben alapított AC Milan első külföldi igazolása Bánás József volt. Az FTC és a Vasas hajdani játékosa, Piero Pirelli klubelnök személyes kiszemeltje, 1924. október 5-én 30 évesen mutatkozott be a szurkolóknak. Később is dolgozott a csapatnak, nevéhez fűződött Ezio Loik felfedezése, de szakmai felügyelete alatt fejlődött egy ideig Nereo Rocco, vagy a fiatal Giovanni Trapattoni.
Mivel a milánói vörös-feketék vezetősége határozottan elzárkózott külföldiek szerepeltetésétől, és ez többeknek nem tetszett, a városban új, a külföldi játékosokat is felvonultató csapat született, amelyet érthetően „Internazionaléra” kereszteltek. Ezt a nevet ugyan a fasizmus alatt nem, vagy csak kisebb módosításokkal (Ambrosiana, illetve Ambrosiana-Inter) használhatta a csapat. 1926 és 1936 között a milánói kék-fekete együttes szinte „magyar csapat” volt, hiszen itt volt edző, és nyert nagyon fiatalon bajnokságot a Giuseppe Meazzát fölfedező Weisz Árpád, Viola József, Tóth „Potya” István, vagy Feldmann Gyula.
A fővárosi klubok közül a régebbi, a Lazio történetében az első magyar játékos, az 1926 és 1929 között Rómában futballozó válogatott Ligeti (Lőwy) Jenő, az első külföldről igazolt szakember pedig honfitársa, a BTC egykori jobbhátvédje, az egyszeres válogatott Kőszegi Dezső volt, aki szigorú edzésmódszereket vezetett be a klubnál. Heti három edzést vezényelt, és szigorúan tiltotta a dohányzást. Czeizler Lajos 1930-tól kezdett foglalkozni a Lazio ifjúsági korosztályú labdarúgóival, akik egy szezont készülhettek a magyar mesterrel. A hajdani ferencvárosi Kertész Géza 1939-ben került a Lazio élére és edzői pályafutása legnagyobb eredményét érve el, a negyedik helyre vezényelte az égszínkék-fehér csapatot.
Andreides Gábor teljes cikke a Múlt-kor magazin nyári számában
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Máig nem derült fény a hírhedt géprabló, „D. C. Cooper” kilétére tegnap
- Egyedi humorával nyűgözte le a közönséget Latabár Kálmán tegnap
- Macbeth, a tragikus hős és VI. Jakab, a boszorkányos király tegnap
- A protestánsok sérelmei vezettek az első defenesztrációhoz Prágában tegnap
- Az aszódi Podmaniczky–Széchényi-kastély tegnap
- Megpecsételte Napóleon sorsát a végzetes oroszországi hadjárat tegnap
- Saját országának nevét is megváltoztatta Mobutu, Zaire elnöke tegnap
- Utolsó pillanatáig nevettetett Harry Einstein, a nagy komédiás 2024.11.23.