Hogyan dönt a Vatikán a csodákról?

2013. július 17. 12:24

Korábban

Tudományos vizsgálat

A Vatikánban a csodákat a Szentté Avatási Kongregáció hivatott megvizsgálni, amelyben teológusok, történészek és egyéb szakértők, főként orvos szakértők kapnak helyet, hiszen egy csodás gyógyulásnál ők jogosultak kimondani az utolsó szót. A szentté avatási szertartások több mint 99 százaléka egyébként gyógyulással kapcsolatos orvosi csodákkal foglalkozik. „Ha az orvosok azt mondják, hogy nincs természetes magyarázata a gyógyulásnak, s össze tudják kapcsolni a jelölt tevékenységével, például imáival, akkor csodáról beszélünk” – így O'Neill.

Például, ha egy asszony mellrákban szenved, s az orvosok csupán 5-10 százalékot adnak a felgyógyulására és ez bekövetkezik, akkor mindez nem minősül csodának. Ha viszont semmi esélye nem lett volna a túlélésre, mégis egészségesen lép ki a kórteremből, s nincs tudományos magyarázat rá, akkor az csodának minősül és isteni beavatkozásnak tekinthető – magyarázta Stephan Bevans teológusprofesszor.

II. János Pál pápa esetében a boldoggá avatáshoz elfogadott első csoda Marie Simon Pierre Parkinson-kórban szenvedő francia nővér gyógyulása volt. A lengyel pápa szentté avatásához szükséges második csoda a boldoggá avatás napján történt, ennek részleteiről egyelőre annyit tudni, hogy a II. János Pálhoz intézett imádság állítólag egy Costa Rica-i asszonyt gyógyított meg. A tudományosan megmagyarázhatatlan gyógyulást a Szentté Avatási Kongregáció által felkért orvosok és teológusok idén áprilisban minősítették csodának. „Mindezek után még be kellett bizonyítani, hogy a meggyógyultak a pápához imádkoztak egészségükért” – mondta O'Neill.

A szentté avatási perek története régmúltra nyúlik vissza. Kezdetben még mindenféle hivatalos eljárás nélkül szentként tiszteltek olyan embereket, akik példamutató életvitelükkel tettek tanúságot keresztény hitükről. II. Orbán pápa (1088-1099) idején már a formai kritériumok is megjelentek, a középkor végétől pedig komoly folyamat lett belőle. Jelenleg a szentté avatások rendjét két dokumentum szabályozza: a Divinus Perfectionis Magister kezdetű apostoli rendelkezés (1983) és a „Sanctorum Mater” kezdetű intstrukció (2007).