Őskori festmények mutatják meg a Mississippi-kultúra világképét

A legnagyobb észak-amerikai város

A több mint hatezer éves művészeti munkák a régészek szerint egy egységes történetet mondanak el az utókornak arról, mit is gondoltak az amerikai őslakók a tágabb lakóhelyükről. Rétegekben képzelték a világot, s az ókori görögökhöz, illetve a modern vallásokhoz hasonlóan világuk tele volt jó és rossz szellemekkel. A festmények nem csupán a földi létet jelenítették meg, hanem a spirituális világba is betekintést nyújtottak, magyarázta Jan Simek, a knoxville-i Tennessee Egyetem munkatársa, aki kollégáival az Antiquities című folyóiratban tették közzé eredményeiket.

„A Mississippi-kultúra tagjai főként mezőgazdaságból éltek, kukoricát és tököt termesztettek, s több száz, talán több ezer közösségbe tömörülve tengették mindennapjaikat a mai Egyesült Államok délkeleti területén” – mondta Thomas Pluckhan a Dél-Floridai Egyetem antropológusa. A régészek korábban a Mississippi indiánjainak kultúráját jelentősen ledegradálták, annak komplexitását túlságosan is alábecsülték, azonban az újabbnál újabb tanulmányok fokozatosan rávilágítanak az elődök hibáira, mondván: a kultúra bonyolultan és szervesen épült fel.

Cahokia városa i. sz. 600 körül kezdett kialakulni a hatalmas amerikai folyam mentén a mai St. Louis környékén. Lakossága fénykorában elérte a 40 ezret, így a valaha az USA területén épített „legnagyobb város” cím büszke tulajdonosa lehetett egészen az 1780-as évekig, amikor Philadelphia utolérte. 1250-ben Cahokia lakóinak száma 15 ezer körül mozgott, ami vetekedett a középkori Londonnal és Párizzsal.

A metropolisz a 15. század környékén kiürült. Mire az európai gyarmatosítók a területre érkeztek a Mississippi-indiánok eltűntek, helyükre az eddigi kutatások szerint a cserokik és egyéb indián törzsek vándoroltak be, ám az antropológusok ebben nem teljesen biztosak. Korábban, amint Pluckhan elmondta, a Mississippi-kultúrát „úgy emlegettük, mint egy lazán összefüggő, társadalmi-politikai csoportosulást, amely általában közös törzsfőt választ, s a nyelvük hozzávetőlegesen azonos.”

A környékbeli barlangok legrégebbi festményei több mint két kilométerrel a Föld belsejében találhatóak, ahol az alkotók valószínűleg fáklyák fényeinél dolgozhattak. Néhány barlangot temetkezésre használtak, ám a legtöbbjük vallási szertartások helyéül funkcionált, a művészeti alkotások pedig ezek részei lehettek. Habár Észak-Amerika legrégebbi barlangi művészeti munkái sorakoznak fel a kontinens egyik legnagyobb folyója mentén, amelyek akár hatezer évesek is lehetnek, a legtöbb festmény a vizsgálatok szerint a 11-17. századból való.

1. A legnagyobb észak-amerikai város
2. Fejlett világkép

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

ősz
Múlt-kor magazin 2013

• A múlt század romkocsmái
• A Romanov-ház utolsó évtizedei
• Udvari bolondok a történelemben
• Száz éve épült a szőnyi álomkastély
• Udvari arcképfestők és fejedelmi modelljeik
• A Magyar Néphadsereg és az Egri csillagok
• A Kennedy-család és az öröklött hírnév
• Nem volt könnyű életük az újkori udvari bolondoknak
• Robert Capa és Magyarország