1913 - amikor Hitler, Tito, Freud és Sztálin mind egy helyen élt

1913 januárjában egy férfi - akinek valószínűleg hamis útlevele szerint Sztavrosz Papadopoulosz volt a neve - szállt le a Krakkóból érkező vonatról a bécsi Északi Pályaudvaron. Barna arcán nagy bajusz díszelgett, s egy hatalmas, fából készült bőröndöt cipelt. „Én egy asztalnál ültem” – írta évekkel később az a férfi, akivel az előbbinek találkoznia kellett. „Kopogást hallottam, majd kinyílt az ajtó, s egy ismeretlen férfi lépett be. Nem láttam semmit a szemében, amely barátkozásra utalna” – folytatta gondolatait az orosz értelmiségi disszidens, az orosz Pravda nevű radikális újság szerkesztője, akit Trockijnak hívtak.

Az idegen férfit, akivel pedig találkozott, természetesen nem Papadopoulosznak hívták. Joszif Visszarionovics Dzsugasvili néven született, ám a hozzá közel álló személyek csak Kobaként emlegették, ma pedig Sztálinként ismerjük.

A két, Szovjetunió szempontjából meghatározó személy mellett Bécs belvárosa adott otthont Sigmund Freud pszichoanalitikusnak is. A Berggasse 19. szám alatt lakó, a neurológia, a pszichológia, a pszichiátria és a pszichoterápia területén nagyot alkotó zsidó származású osztrák kutató egészen az 1938-as Anschlussig tisztelte meg jelenlétével Bécset, majd Londonba költözött.

Bécs belvárosa 1913-ban (forrás: BBC)

A későbbi Jugoszláviát harminc éven át vasmarokkal irányító Josip Broz pedig – aki csak később kapta a Tito nevet – Bécs külvárosában, a Wiener Neustadtban dolgozott a Daimler autógyárban. Az osztrák főváros egyik leghíresebb lakója, s egyben Európa 20. század közepi történetének egyik legmeghatározóbb alakja az észak-nyugat ausztriai Braunau am Innben megszülető Adolf Hitler volt, aki álmait a bécsi Festőművészeti Akadémián szerette volna megvalósítani, sikertelenül, mivel felvételét kétszer is elutasították. 1913-ban a Duna melletti Meldermannstrasse egyik épületében tengette mindennapjait.

Természetesen bécsi „lakosnak” számítottak a Heldenplatzon elhelyezkedő Hofburg lakói, így a Monarchiát ekkorra már 65 éve irányító I. Ferenc József császár is. Utóda, Ferenc Ferdinánd főherceg, a vadászszenvedélyéről híres trónörökös pedig a Belvedere-palotában várta türelmetlenül, mikor ülhet végre a császári és királyi székbe.

Bécs, a Monarchia tényleges fővárosa, a több mint másfél millió lakosú világváros ekkoriban a fél évszázadon át létező, 15 nációt magában foglaló állam olvasztótégelyeként funkcionált, így nem meglepő, hogy Kelet-Közép Európa történelmének alakulása szempontjából fontos alakok az első világháború előestéjén e városban várták az idejük eljövetelének megfelelő pillanatát.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

1. A középkori város és a céhes ipar
I. Gazdaság, gazdaságpolitika, anyagi kultúra, pénzügyi és gazdasági ismeretek

• A felnőttek több mint tizede szenvedhetett rákos megbetegedésben a középkori Angliában
• Valóban annyira mocskosak voltak a középkori emberek?
• Miért hordtak röhejesen hosszú orrú cipőket a középkorban?
• A légszennyezés már a középkorban is fenyegette az emberek egészségét
• A római maradványoktól a sártengerekig – milyen volt a középkor útjain közlekedni?
• Valóban nem ittak vizet a középkorban?
• Az EU középkori elődje: a Hanza-szövetség
• Többet dolgozunk, mint a középkori jobbágyok
• Hogyan lett a középkor a sajtkészítés virágkora?