Szaboltálta volna Nixon a vietnami békét

Az 1968-as demokrata párti elnökállító konvenció idején forrongott Chicago. A Szeles Városban több tízezren vonultak utcára és csaptak össze a rendőrséggel, hogy felhívják a város polgármestere, Richard Daley figyelmét a hivatalban levő elnök, Lyndon B. Johnson Vietnam-politikájára.

LBJ akkor éppen texasi farmján tartózkodott, s öt hónap telt el azóta, hogy bejelentette: nem méreti meg magát az 1968. novemberi elnökválasztáson. Az adminisztrációból sokan a diákok mellé álltak és még a demokraták közül is beismerték és tudatták az elnökkel, hogy a rendőrség súlyos visszaéléseket követett el az erőszakba torkolló események során. Azonban még ez sem rengette meg Johnson hitét; az elnök felhívta Daleyt, és gratulált neki, amiért sikeresen kezelte a robbanásközeli helyzetet.

Johnson – aki maga döntött úgy, hogy beszélgetéseit megörökíti a történészek és az utókor számára – attól való félelmében, hogy a konvenció delegáltjai elutasítják Vietnam-politikáját és az elnöki székbe kiszemelt "örököst", Hubert Humphrey-t, ekkor megeresztett néhány telefonhívást, s azt tervezgette, hogy Texasból Chicagóba repül, ahol – minden bizonnyal a konvenció legnagyobb megdöbbenésére – bejelenti, hogy mégis ringbe száll az elnöki címért.

Johnson döntése gyökeresen forgatta volna fel az 1968-as választásokat; tanácsadói gyakorlatilag titoktartást fogadtak, semmiről sem beszélhettek, sőt még a First Lady, Lady Bird sem tudott férje szándékáról. A most megismert hangszalagokból kiderül, Johnson azt próbálta megtudakolni Daleytől, hogy hányan támogatnák a jelöltségét a pártban, s jelezte, csak akkor indul, ha a többség felsorakozik mögötte.

Alighanem Richard Nixon elnöki ambícióinak végét jelentette volna, ha kitudódik az a hangfelvétel, amely a későbbi elnök különutas vietnami politikáját örökítette meg. Az 1968. évi elnökválasztás idején Johnson már tudta, hogy legfőbb ellenlábasa, a republikánusok jelöltje, a később az évszázad legnagyobb belpolitikai botrányába belebukó Nixon szabotálta a vietnami béketárgyalásokat – vagy ahogy ő fogalmazott: „árulást” követett el és „vér tapadt a kezeihez”.

Ez az információ a BBC washingtoni tudósítója, Charles Wheeler előtt már 1994-ben ismert volt, miután a neves újságíró több, a Johnson-adminisztrációban kulcsszerepet játszó politikussal – így Clark Clifford védelmi miniszterrel és Walt Rostow-val, LBJ nemzetbiztonsági tanácsadójával – interjút készített. Mire azonban a hangszalagok titkosságát 2008-ban feloldották, már egyikőjük sem élt.

A történet 1968 nyarán kezdődött. Nixon egyértelmű esélyesként tekintett a novemberi választások elé, de hirtelen a félelem lett úrrá rajta, amikor megkezdődtek a vietnami háború lezárását célzó párizsi béketárgyalások, az ugyanis kampányának méregfogát húzta volna ki. Október végére Hanoi komoly engedményeket tett Washingtonnak, ez pedig azt jelentette, hogy hamarosan befejeződhet Észak-Vietnam bombázása. Nixon azzal az üzenettel küldte el politikai tanácsadóját, Anna Chennault-t a dél-vietnami nagykövetségre, hogy a hanoi kormány álljon fel a tárgyalóasztaltól, utasítsa el Johnson ajánlatát, és – amennyiben megválasztják – fogadja el Nixonét.

Johnson a bejelentés előtt megtudta, hogy Hanoi ki akar táncolni az egyezmény mögül; az FBI lehallgatta a nagykövet telefonbeszélgetését, amelynek átiratát elküldték a Fehér Házba. Chennault egy ízben például arról beszélt, hogy a nagykövetnek „ki kell tartania a választásokig”. Ettől kezdve Johnson választási kampányát az FBI „felügyelte”, és azt kellett vizsgálnia, hogy Nixon személy szerint érintett-e a skandalumban. Mikor Johnson megtudta, hogy a vietnami tárgyalások mögött valóban Nixon áll, Everett Dirksen republikánus szenátorral üzent legfőbb vetélytársának.

Nixon a nagy nyilvánosság előtt kijelentette: fogalma sincs róla, hogy miért hagyta faképnél Washingtont a dél-vietnami vezetés, s még azt is felajánlotta, hogy Saigonba utazik, és megpróbálja meggyőzni őket a tárgyalások folytatásának szükségességéről. Johnsonnak ez már sok volt, azonban Clifforddal arra a következtetésre jutott, hogy ebben az esetben fel kellene tárni – gyakorlatilag politikai öngyilkosságba hajszolva magát – az FBI és a Nemzetbiztonsági Hivatal nyomozásának eredményét – így végül a hallgatás mellett döntött.

LBJ – feladva eredeti tervét – végül úgy döntött, elegendő, ha megosztja ezen információkat Humphrey-val, ami bőven elég lesz ahhoz, hogy az elnökjelölt negatív kampányával szétszedje riválisát és újra demokrata politikus költözzön négy évre a Fehér Házba. Mivel sokáig a két jelölt fej-fej mellett haladt, Humphrey amellett kezdett érvelni, hogy hiba lenne árulással vádolni a republikánusokat, ha amúgy is karnyújtásnyira van a győzelem.

Nem így történt: Nixon a szavazatok kevesebb mint egy százalékával legyőzte demokrata ellenfelét. A Nixon-adminisztráció idején a háború átterjedt Laoszra és Kambodzsára, s további 22 ezer amerikai katona esett el. A békeszerződést csak 1973-ban írták alá; a nyolc éven át tartó harcok során becslések szerint 3–5 millió vietnami halt meg, illetve 58 ezer amerikai katona vesztette életét.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

ősz
Múlt-kor magazin 2010

• Az aradi vértanúk özvegyei
• Jan van Eyck és a Rózsa-regény
• A végzetes vonzerejű asszony
• Rosszéletű nők kalandjai a szabadságharc idején
• Hová lettek a bűnösök?
• Erős, mint a Bors, avagy az első magyar munkásmozgalmi kalandfilm
• A mélység titka: magyar roncskutatók víz alatti kalandjai Fokvárostól a Balatonig
• Az eredeti Széchenyi az igazi
• Charles Lindbergh pálfordulása a technikai vívmányoktól a környezetvédelemig