A római gyerekek társadalmi helyzetét a cipőjük is mutatta

2013. január 9. 16:58

Még az ókori Római Birodalom legtávolabbi sarkában is igaz volt az aktualitásából mit sem vesztő mondás, miszerint „a ruha teszi az embert”, kicsit átfogalmazva: „a lábbeli teszi a gyereket.” A római katonai bázisok környékén élő gyermekek és csecsemők az időszámításunk szerinti első században olyan cipőt viseltek, amely jelentősen behatárolta a társadalmi helyzetüket, állítja egy új kutatás, amelyet az Amerikai Régészeti Intézet január eleji ülésén ismertettek.

Korábban

Az apró méretű, csecsemők számára készített cipellők nem mindig árulták el, hogy viselőjének családja (leginkább apja) a katonák életét választotta, azonban a gyermek öltözködése nyilvánvalóan megmutatta szülei helyét a társadalmi ranglétrán, magyarázta Elizabeth Greene, a Nyugat-Ontariói Egyetem kutatója. „A státusz kifejezésében a ruházat szerepe már kétezer évvel ezelőtt is kiemelkedő volt, még a legfiatalabb korosztályokban is” – mondta Greene.

Csakúgy, mint a mai modern gyermekeknél, a jómódú római szülők csemetéinek is díszesebb cipője volt, mint az egyszerű közemberek fiainak. A rómaiak által az i. sz. 1-4. században irányított észak-britanniai Vindolanda erődjében több mint 4 ezer cipőt tártak már fel. Jellemző, hogy a cipőkön lévő díszítések és felfedezésének helye között valamilyen kapcsolat van. A barakkokban például a gyermekcipők készítésekor teljes mértékben lemásolták a felnőtt katonacsizmákat.

A helyszínen talált fatáblának köszönhetően a kutatók tudják, mely épület adott otthont Flavius Cerialis, a kilencedik batáviai cohors vezetőjének i. sz. 100 körül. Flavius családja – beleértve feleségét, Sulpicia Lepidinát is – jelentős szerepet töltött be a térség életében, vázolta Greene. Alátámasztja a kutató elképzelését az is, hogy házukban megtalálták egy igen bonyolult elkészítésű, s valószínűleg nagyon drága, magas státusú férfi csizmájának pontos gyermeki mását.

A lábbeli egy olyan gyermeknek készült, aki még nem tudott járni, ennek ellenére elhelyeztek egy sor vasszegecset is a cipő talpán, ugyanúgy, mintha felnőtt férfi csizma lenne. A cipő felső része bőr, s egy halászhálót mintáz, ugyanis nemcsak a cipő megmunkálása mutatta viselőjének a társadalomban betöltött szerepét, hanem az alatta lévő színes zokni is.

A barakkokon kívül megtalált lábbelik már kevésbé igényesen megmunkált darabok, az i. sz. 105 és 120 közötti évekből 16 került elő, ezek felső bőrrészén, a boka környékén az előbb említettel ellentétben nem volt halászminta. A barakkon kívül talált cipők többi része ún. carbatinával volt felszerelve, amely a római tépőzár megfelelője. Ezeket általában az egyszerűbb férfiak, nők és gyermekek hordták olcsósága, könnyű kialakítása és viszonylag egyszerű ki-bekapcsolási módja miatt. A cipőt lehetett szorítani vagy lazítani, s egyszerű használati módja miatt gyermekek is hordhatták. Az erőd tisztek által lakott negyedében a kutatók két carbatina cipőt is találtak, ám azokat sokkal komplettebb mintázattal látták el.

A címben is felvázolt minta csupán egyetlen csecsemőcipővel nem illeszthető össze, mondta Greene. A szandál olcsó bőrből készült, ám háromszögű és rozetta mintás díszekkel volt ellátva, ami összességében szokatlan egy katona gyermekének cipőjén. A kutatók egyelőre nem tudják, mit keresett a szegényesebb kivitelezésű cipő a barakkoknál.

Összességében azonban elmondható, hogy a lábbelik pontosan megmutatták a hozzáértő szemnek, hogy viselőjének mekkora volt a befolyása, hol állt a társadalmi ranglétrán, mindezt Britannia római megszállásának kezdetétől, magyarázta Greene, hozzátéve: az embereket már gyermekként társadalmi korlátok közé zárták.