Miért nem volt elszámoltatás a rendszerváltás után?

2012. szeptember 14. 18:02

Korábban

Ügynökközpontú történetírás

Kósa László történész, néprajzkutató, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja szerint öt nagyobb korszakra lehet bontani a református egyház 1945-1990 közötti történetét. 1945-48 között a hatalom barátkozó taktikát folytatott, amikor azt mondták: éljenek jogaikkal a reformátusok, nem fog bántódása esni az egyháznak, holott az államosításokkal és a hitoktatás visszaszorítával éppen ennek ellenkezője történt; a korszak az 1948-as kényszeregyezménnyel zárult le. 1951-ig befejeződik az egyház térdre kényszerítése, a vezetésbe bizalmi emberek kerülnek, létrejön az Állami Egyházügyi Hivatal, a hitéletet pedig visszaszorítják a templom falai közé. 1955-től belső, spirituális mozgalom indul az egyházon belül; 1958-től a régi kompromittált vezetőket lecseréik, az ellenállás fokozatosan megszűnik.

Ez a korszak 1968-ban zárul le, amikor az utolsó református per is befejeződik. Egészen 1990-ig a háttérben folyik a bomlasztás, addig gyakorlatilag nincs lazulás az egyházpolitikában. A jelenleg is folyó kutatásokról szólva Kósa László leszögezte: az egyház eddig szerény eredményt tud felmutatni. Az okok között többet is felsorolt: ilyen az időbeli közelség, ami szerinte kényelmes felmentést jelent a jelenkor kutatóinak. De meglátása szerint a református vezetés és a világiak sem voltak felkészülve az 1990-es változásokra, az egyházi vezetés pedig szinte teljesen átmentette magát, így nem állt érdekében a kutatás serkentése, feltárása, csak a retorika szintjén, így a kutatást inkább gáncsolta, mint segítette.

Szabó Csaba, a bécsi Collegium Hungaricum igazgatóhelyettese előadásában leszögezte: a közelmúlt egyháztörténeti kutatása még mindig ügynökközpontú, ezt Gyarmati György több tanulmányában, publicisztikájában – statisztikai adatokkal alátámasztva – is bebizonyította. A kutató szerint a politika, a sajtó és közvélemény – a kezdeti fellángolásokkal együtt – sem foglalkozik érdemben a témával. Az ÁBTL által kiadott összefoglaló jelentésekből például kiderül, hogy az állampolgárok évente átlagban mindössze 1500-1700 közötti új megkereséssel fordulnak az intézethez, ezért – tekintve, hogy a pártállami időkben összesen 1 millió 200 ezer megfigyeltről és 200 ezer ügynökről tudunk – az állampolgári érdeklődésben sem "hisz".

Szabó Csaba szerint a 40 évig tartó leíró történetszemlélet egyeduralma a rendszerváltás után is megmaradt, az egyetemeken nem történt meg a rendszerváltás, megmaradt a kulturális, társadalomtörténeti aspektust nélkülöző – de már ideológia nélküli – szemlélet, nem alakultak iskolák. A kutató – Rainer M. Jánossal egyetértve – úgy vélekedik, hogy a társadalomnak kötelessége megtudni, hogy kik is valójában a reprezentánsai. Szabó Csaba hangsúlyozta: nincs olyan, hogy értelmetlen, használhatatlan jelentés, mivel amikor azok egyfajta puzzle-darabként az állambiztonsági tisztek elé kerültek, már teljes képet adtak ki.