Múmia révén fejtették meg a hepatitis B ősi változatának genetikai kódját

2012. május 31. 10:21 MTI

Egy 16. századi koreai múmia vizsgálata révén fejtették meg a hepatitisz B vírus ősi változatának genetikai kódját izraeli és dél-koreai tudósok, akik kutatásaik eredményeit a Hepathology című folyóiratban tették közzé.

Korábban

A hepatitisz B vírus testnedveken és véren keresztül fertőz. Így terhes anyák megfertőzhetik magzatukat, de történhet fertőzés nemi érintkezés, vagy kábítószerek intravénás beadása során is. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai szerint körülbelül négyszázmilliónyian lehetnek a hepatitisz B vírusának hordozói, különösen elterjedt a kórokozó Afrikában, Kínában és Dél-Koreában, ahol a lakosság 15 százaléka vírushordozó. Az utóbbi években az újszülöttek beoltása Izraelben és Dél-Koreában jelentősen csökkentette a betegség gyakoriságát - olvasható a ScienceDaily tudományos hírportálon.

A múmia ruházatának radiokarbonos kormeghatározása arról tanúskodott, hogy a gyermek a 16. században, a Csoszon-dinasztia uralkodásának idején élt. A viszonylag jó állapotban fennmaradt belső szervek pedig lehetővé tették, hogy a jeruzsálemi Héber Egyetem és a Hadassza Orvosi Központ, valamint a Dankook Egyetem és a szöuli Dél-Koreai Nemzeti Egyetem kutatói szövetmintát vegyenek a májból. A kutatók elvégezték a májszövetben talált vírus szekvenálását és arra a következtetésre jutottak, hogy a hepatitisz B Délkelet-Ázsiában elterjedt C2 genotípusáról van szó.

Összehasonlítva az ősi és jelenkori vírusok genomját, meghatározták a köztük lévő különbségeket. A genetikai kódban bekövetkezett változások a tudósok szerint a spontán mutációk és környezeti hatás következtében alakultak ki. Az adott időszakra jellemző mutációs rátából kiindulva a kutatók úgy vélik, hogy a múmia szöveteiből rekonstruált hepatitisz B vírus DNS-ének eredete háromezer és százezer év közötti időszakra vezethető vissza.

Mint a tudósok kiemelik, a hepatitisz B ősi vírusának tanulmányozása segít megérteni a kórokozó evolúcióját és elterjedését: valószínűleg Afrikából érkezett Kelet-Ázsiába és Ausztráliába, ahol a májzsugor és májrák legfőbb kiváltója.

A szekvenálás olyan biokémiai módszer, amelyet a DNS-t alkotó alapegységek, az úgynevezett nukleotidok sorrendjének megállapítására használnak. A DNS szekvenciája határozza meg azt az örökletes genetikai információt, amely minden élő szervezet működésének alapprogramját adja.