Húsz éve kezdődött a boszniai háború
2012. április 6. 11:09 MTI, Múlt-kor
Húsz éve, 1992. április 6-án Szarajevó ostromával robbant ki a második világháború utáni legsúlyosabb európai katonai konfliktus, a boszniai háború, amely százezer halálos áldozatot követelt és másfél millió embert tett földönfutóvá. Kegyetlen etnikai tisztogatások, sikertelen béketervek jellemezték az időközben háromoldalúvá váló balkáni háborút. A srebrenicai népirtás 12 ezer áldozata beavatkozásra sarkallta a NATO erőit. A légi bombázásoknak köszönhetően 1995 szeptemberében a háborúzó felek tárgyalóasztalhoz kényszerültek.
Korábban
A konfliktus
A Balkán tarka nemzetiségi összetétele már a Habsburg és a török birodalom számára is nehézségeket jelentett, amelyeket azonban még a titói Jugoszláviában is sikerült féken tartani. Tito 1980-ban bekövetkezett halála után a Koszovó és Vajdaság autonóm tartományokat magában foglaló Szerbia, Szlovénia, Horvátország, Bosznia-Hercegovina, Macedónia és Montenegró társulásából álló szövetségi államban felerősödtek a nacionalista törekvések.
1986-ban lépett a politikai porondra a népszerűségét szélsőséges nacionalista, nagyszerb retorikával megalapozó Slobodan Milosevic, aki 1989-ben lényegében felszámolta Koszovó és a Vajdaság autonómiáját. Mivel Montenegró szavazataira is számíthatott, a szövetségi elnökségben Szerbia döntő fölénybe került, s figyelmen kívül hagyta a többi tagköztársaság föderációs törekvéseit. A belső feszültségek szükségszerűen vezettek robbanáshoz: Szlovénia és Horvátország 1991-ben kikiáltotta függetlenségét, amelyet (Szlovénia esetében rövid, Horvátország esetében hosszabb és 20 ezer áldozatot követelő) háborúban védtek meg.
A legsúlyosabb válság a szerbek, a horvátok és a muzulmán bosnyákok lakta Bosznia-Hercegovinában alakult ki, ahol 1990-ben a szabad választások után csak rövid életű koalíciós kormány jött létre. A tagköztársaság parlamentjéből 1991 októberében kivonultak a szerb képviselők, akik 1992. január 9-én kikiáltották saját államukat, a bosznia-hercegovinai Szerb Köztársaságot (Republika Srpska). Egy hónappal később Boszniában népszavazást rendeztek a függetlenné válásról, amelyen a szerb lakosság bojkottja mellett 99,4 százalékot kapott a szövetségi államból történő kiválás támogatása. A jugoszláv hadsereg elhagyta ugyan Boszniát, de a hadfelszerelés és a tisztek jelentős része a Szerb Köztársaság hadseregében maradt. A boszniai horvátok és a bosnyákok is létrehozták saját haderejüket, számtalan félkatonai egység is alakult, de a Belgrád által is támogatott Republika Srpska jelentős fölénnyel rendelkezett.
A polgárháború Szarajevó ostromával robbant ki. A boszniai szerb haderőnek rövid idő alatt sikerült ellenőrzése alá vonnia a stratégiai fontosságú, a Szerbiával földrajzilag összefüggő területeket. Megkezdődtek a kegyetlen etnikai tisztogatások, a nem szerb lakosoknak el kellett hagyniuk otthonukat, helyükre az ország többi részéből elűzött szerbek érkeztek. 1992 júniusában az eredetileg Horvátországba telepített ENSZ-erő, az UNPROFOR mandátumát Boszniára is kiterjesztették, de elsődleges feladata a nemzetközi repülőtér védelme és a segélyek biztosítása lett, a harcokba, a civil lakosság védelmébe nem avatkozott be.
AFP
Időközben a horvátok és a bosnyákok között is nőtt a feszültség. A háború 1993-ra már háromoldalúvá vált, s a boszniai horvát kisebbség is kikiáltotta saját államát, a Herceg-Boszna Horvát államot. A felek a vérontást megakadályozni hivatott rövid életű fegyverszüneteket megszegték, a béketervek - köztük az ország "kantonizálásáról" szóló Vance-Owen terv - sorra elbuktak. 1994 márciusában aztán a bosnyák és a boszniai horvát fél békét kötött, létrehozva Bosznia és Hercegovinát, ismét két szemben álló oldalra szűkítve le a háborút.
A háború legvéresebb fejezete 1995 júliusában következett el: szerb csapatok körülzárták az ENSZ-védelem alatt álló Srebrenicát, s nyolcezer 12 és 80 év közötti bosnyák férfit mészároltak le. A városban 450 holland békefenntartó teljesített szolgálatot, de tétlenek maradtak, mert nem voltak megfelelően felszerelve, nem voltak nehézfegyvereik, ráadásul egyértelmű felhatalmazásuk sem volt.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
nácik
- A Sztálin elleni harcra buzdított Andrej Vlaszov, de Hitler bizalmát nem nyerte el
- A rossz időjárási viszonyok mentették meg Hitler életét
- Versenyeztek a nagyhatalmak a német tudósokért a 2. világháború után
- Családját is feláldozta a propaganda mestere, Joseph Goebbels
- Titkos diplomáciai küldetésben is részt vett a háború alatt Szent-Györgyi Albert
- Még az akasztófa árnyékában is tagadta bűnösségét Hermann Göring
- Többször vezette ki Franciaországot a válságból Charles de Gaulle 16:05
- Tutanhamon sírjának felfedezésével mindenkit lenyűgözött Howard Carter 15:05
- Olümpiasz sem tudta megakadályozni fia, Nagy Sándor dinasztiájának bukását 09:06
- Inspiráló nőknek is otthont adott a tiszadobi Andrássy-kastély 09:05
- Egyetlen hete maradt, hogy a forradalom hősévé váljon Gérecz Attila tegnap
- Alattvalói joviális öregúrként és zsarnokként egyaránt tekintettek Ferenc Józsefre tegnap
- Elkezdődött a nevezés a Kecskeméti Animációs Fesztiválra tegnap
- Nyugdíjba vonulás után is rendkívül népszerű maradt Both Béla tegnap