A vulkáni hamuban rejlik az ókori épületek titka

2011. december 6. 08:38

A vulkáni hamu miatt masszívak annyira a több ezer éves ókori épületek, s főként ezzel magyarázható, hogy miért nem kezdte ki az idő vasfoga többek között a római Colosseum épületét.

Korábban

A rómaiak több mint kétezer éve kezdték el a beton gyártását. Az ókoriak által használt változat sokban különbözik a ma ismert betontól, egyik jellemzője, hogy sokkal gyengébb. Mégis, a Pantheon vagy a Colosseum több évszázadon át úgy tudott fennmaradni, hogy gyakorlatilag semmilyen állagmegóvó intézkedést nem végeztek rajta. Földrajztudósok, régészek és mérnökök vizsgálták és vizsgálják az épületeket, hogy megfejtsék, vajon mi a titka az ókori épületek masszívságának.

„A római beton sokan gyengébb, mint a ma ismert beton. Körülbelül tizedannyira erős” – így Renato Perucchio, a New York-i Rochester Egyetem mérnöke. Az ókori beton szilárdságának legfontosabb eleme az anyag egyik fontos összetevője, a vulkáni hamu. A római beton készítése is a mész égetésével kezdődött, amihez vizet adtak, de később vulkáni hamuval keverték össze.

Az i.e. 2. századra a rómaiak már a monstre építkezéseken is alkalmazták az eljárást. Ugyan a mész alapú habarcs már a görögöknél is ismert volt (Kínában például rizzsel növelték az építőanyagok szilárdságát), de a tufával való kombináció római találmány volt – mondta el Perucchio.

Az eljárás Augustus idején terjedt el igazán, amikor az első római császár elrendelte az Örök Város épületeinek restaurálását, s több építkezés is zöld utat kapott. A bányászok ekkor a Pozzolane Rosse-nak nevezett területről, a Rómától körülbelül 20 kilométerre délre levő Colli Albani vulkán mentén jutottak hamuhoz.

A római beton látható sikere ellenére az anyag nem élte túl a birodalom bukását. „Ezeket a hatalmas épületeket csak a Római Birodalom által biztosított megfelelő bürokráciával és szervezéssel lehetett kivitelezni” – vallja Perucchio.