Árpád-kori várat talált a nyomozó

– Hogyan talál az ember várat? – kérdez vissza Csépe Attila.

– A gyerekekkel sétálni mentem Tar környékére, Mátraverebély felé. Közben egy magaslatról feltűnt, hogy a szomszédos dombtetőn, persze erdővel benőve, védőárok nyomai láthatók. Az évek során már kifejlődött egyfajta látásmódom, amelynek köszönhetően észreveszem az ilyeneket. Odamentünk azonnal, meg is találtam a régi erődítés nyomait. Ezt az Árpád-kori erődítményt nem említi semmiféle írásos forrás, régészeti ásatás sem volt még ezen a területen. A szájhagyomány nem tud róla, következtetés is csak egy földrajzi név alapján vonható... Ez a magaslat a Hencse-völgy nevű hely felett van, úgyhogy szerintem a környék XIII. századi birtokosának a magánvárát találtam meg. Ezt az uraságot a korabeli írásmód szerint Henche ispánnak hívták, az oklevelek tanúsága szerint Verebély falu és a környék földesura volt. Azóta több régésszel, közöttük Nováki Gyulával is bejártam ezt a helyet. Ők valamennyien megerősítették, hogy itt bizony középkori vár állt! Különben a földrajzi elhelyezkedés is indokolja az erődítést. Nem messze tőle összeszűkül a Zagyva-völgy, az itt vezető fontos észak-déli kereskedelmi út pedig, amely a Felvidéket kötötte össze az Alfölddel, könnyen ellenőrizhető lehetett a várból. A középkori Tar falu rendelkezett is vámszedő és vásártartási joggal, ami szintén közrejátszhatott.

– Honnan ered ez a szenvedély a történelem iránt?

– Már gyerekkoromban, a fiúk többségéhez hasonlóan, engem is érdekeltek a várak. Elsősorban persze a középkoriak, mert ebből az időszakból sokfelé maradtak fenn látványos erődítések, rengeteg a tárgyi emlék, számos történelmi és irodalmi forrás áll rendelkezésre. A várháborúk időszaka is érdekfeszítő a magyar történelemben. Azután a környékünk felfedezése, Cserter, Fejérkő, más nógrádi várak bejárása után kiderült, hogy nem csak középkori várak voltak ám itt. Igaz, több esetben az őskori alapokra építkeztek a tatárjárás után. Viszont korábban jóval nagyobb, akár egész hegytetőket elfoglaló, fennsíkokat bekerítő, kőből, fából, földből épült sáncokkal védett erődített telepek is voltak a Zagyva-völgy mindkét oldalán. Ilyen, a történelem előtti időkből származó erődítmény lakóhelyemtől, Tar községtől délre húsz kilométeren belül, vagy tizenöt van Hevesben és Nógrádban!

– Melyek voltak a környék érdekesebb, őskori építményei?

– Otthonról éppen rálátok egy Mátraszőlős felett elnyúló hegytetőre. Bronzkori erődítés volt rajta, amelyet az 1950-es évek óta ismer a szakirodalom. A falak kilencven hektárt fogtak körül a platón, ez a hazai telepek között a legnagyobbak közé számít. Nagyon sokszor jártam kinn, sikerült minden évszakban lefotózni a régi sáncok maradványait. Egy helyen erdészeti utat építettek a védősáncon keresztül. Ahol megbontották, jól látható, hogy az a szakasza földből épült, de a nyomok alapján használtak követ és fát is. A régi sáncokon belül található két őskori víztározó. Ezekben a mai napig megmarad a fennsíkra hulló csapadék, esős időszakokban még most is egy méter körüli a tavak mélysége. Alattuk több ezer éves gátak húzódnak, és még mindig funkcionálnak. Az erdő persze benőtt már mindent, de faragott, mázsás súlyú kövek, sáncok, árkok jelzik, hogy itt bizony sokáig éltek eleink. A cserépmaradványok a kormeghatározás szempontjából nagyon fontosak, de ezen a helyen eddig egyetlen darabot találtam.

Volt előbb ős-, majd Árpád kori erődítés a mátrakeresztesi Óváron és az Ágasváron is. Előbbi maradványai – dacára több ezer éves koruknak – néhol még mindig hét-nyolc méter magasak. Az Óváron is megtaláltam egy víztározó maradványait, amelyet a szakirodalom sem említ.

– Szokott találni régi tárgyakat is?

– Kincset még sosem leltem... Néhány esetben földfelszínre került cserépdarabokat találtam már, ezeket összeszedtem, hogy ne rongálja tovább őket az időjárás. Fotózást követően a lelőhelyet megjelölve, dátummal ellátva a szécsényi, vagy a pásztói múzeumba vittem a leleteimet, ahogyan a törvény is előírja. Én még egyetlen ásónyommal sem rongáltam meg a múlt emlékeit őrző helyeket!

– A kincskeresők okoznak gondot?

– Sajnos sokszor láttam már utólag, hogy felforgatták, széthúzgálták a köveket, vagy akár ástak is… Akinek van ilyen hajlama, gondolom, hogy fémdetektorral járja a műemlékeket, a régészeti lelőhelyeket – ami viszont szigorúan tilos! Ezért is szoktak visszatemetni mindent az ásatások után, hogy a föld megvédje, ami a lelőhelyen maradt. Meggyőződésem, hogy az emberek kilencven százaléka becsületes, nekik eszükbe sem jutna kárt okozni. A fosztogatók ellen azonban nehéz védekezni.

– Történelmi érdeklődéséhez képest rendőrként dolgozik.

– A munkám során megszerzett tudást és tapasztalatokat jól tudom hasznosítani a kutatások alkalmával. Szerencsés embernek mondhatom magamat, hiszen a rendőri hivatásom passzol a hobbimhoz! A két terület számomra jól megfér egymás mellett. Míg az irodában papírokból, információkból, vallomásokból dolgozom, addig a kutatásaim, a felméréseim során a terepalakulatokat megfigyelve, árkokat és sáncokat keresve gyűjtöm a „bizonyítékokat”. Nagyon sok szakirodalmat olvastam el, igyekeztem tájékozódni az érdeklődési körömnek megfelelően. Ez már életforma is nálam. Szabadidőmben, ha csak tehetem, a környéket járom, fotózok, felméréseket végzek. Mi a nagyobb családi kirándulásokat úgy tervezzük, hogy egy-egy hétre elmegyünk valahová és olyankor végigjárom, fotózom a környék nevezetességeit. Elsősorban persze a várakat, a templomokat, a kastélyokat, de minden mást is, amit érdemes megörökíteni. Hazánk több mint négyszáz településéről készítettem már ilyen fényképes dokumentációt. A régi Magyarország elcsatolt területein is több mint száz helyszínen dolgoztam már!

– Mire használja ezt az archívumot?

– Több cikkem és fotóm jelent már meg újságokban, könyvekben. Az Interneten is szerkesztem az egyik, a Kárpát-medence váraival foglalkozó honlapot. Az általam jól ismert várakról, különböző korú telepekről előadásokat is szoktam tartan, ezeket a saját fotóimmal illusztrálom. Mindezt ingyen csinálom, hiszen ez a szenvedélyem! Mivel nem vagyok régész vagy történész szakember, az én esetemben talán bocsánatos bűn a tévedés, el lehet intézni azzal, hogy jól van, nem tanulta egyetemen, nem ért hozzá. Ennek a bizonyos fokú kívülállóságnak köszönhetően bátrabban tehetek feltételezéseket, hiszen egy esetleges tévedés nem töri ketté a tudományos karrieremet… Ennyi előnye van, hogy nem lettem régész vagy történész...

– Mi foglalkoztatja még a különféle korok erődítményein kívül?

– Pokoljáró Tar Lőrinc élete! A lakóhelyem földbirtokosa volt a 14-15. század fordulóján. A korabeli dokumentumokat tanulmányozva arra jutottam, hogy ez a történelmi személyiség Zsigmond király diplomatája volt, aki utazásai során meglátogatta azokat a kegyhelyeket is, amelyek úti céljai közelében feküdtek. Így jutott el a spanyolországi Santiago de Compostellába, az írországi Szent Patrik-szigetre, ahol – érdekes a dátum – 1411. tizenegyedik hó 11-én járt a híres kénköves barlangban. Ezt Dublin jegyzője foglalta írásba és egy hónappal később Írország érsekétől igazoló oklevelet is kapott. Innen ered a „Pokoljáró” előnév. Az talán jelez valamit, hogy britanniai útja után nem sokkal angol követek érkeztek Zsigmond budai udvarába. Egy másik feljegyzés szerint járt Krétán, Cipruson és Jeruzsálemben is, de erre nincs bizonyíték. Apró érdekesség viszont, hogy a tari Szent Mihály templom falán, Tar Lőrinc címerében látható egy kőfaragvány, ami szalagokkal ellátott kardot ábrázol. Ilyenek elsősorban a középkori Ciprusról ismertek. Ha esetleg Tari Lőrinc mégis eljutott a szigetre, onnan át is hajózhatott a Közel-Keletre – nem tudhatjuk.

Ugyanakkor érdekel közelebbi múltunk is, mára igen jelentős a helytörténeti anyagom gyűlt össze. Telente egy barátommal felkeressük az idős embereket és beszélgetünk velük régi dolgokról, amelyek már feledésbe merülnének. Elmesélik életüket, környékünk múltját, a hiedelmeket… Nagyon érdekes, hogy a boszorkányok létezésében sokan a mai napig hisznek!

– Ha most lehetősége lenne rá, hogy kutatásba kezdjen, milyen témát választana?

– Nagyon érdekel a mátrai kőgarádok kérdése! Létezésük nem bizonyított, de a régészeti szakirodalomban is előfordul néhány helyen feltételezésként. A garád védőfalat jelent és lehetséges, hogy a történelem előtti időkben a hegygerincek mentén, védett telepek között végigfutott valamiféle erődítés. Ha voltak ilyenek, bizonyára védelmi céllal épültek, illetve el is választották az ott élők területeit. Eddig csak Gyöngyössolymos közelében sikerült fellelni és igazolni egy ilyen kőgarád létezését, ott két őskori erődített telepet kötött össze. Viszont sokfelé van hasonló a Mátrában, de kinn, a terepen elég nehéz eldönteni, hogy ezek természetes képződmények-e, vagy az egykor itt élők építették. Az alapos vizsgálat persze segítene esetükben...

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

Ókor

• Tutanhamon sírjának felfedezésével mindenkit lenyűgözött Howard Carter
• Olümpiasz sem tudta megakadályozni fia, Nagy Sándor dinasztiájának bukását
• Arisztokrata turisták is hozzájárultak az Akropolisz pusztulásához
• Brutális leszámolással ért véget Róma és Karthágó konfliktusa
• A kelták szerint szellemek és boszorkányok látogatnak a mi világunkba Halloween éjszakáján
• Sokat elárulnak a lápokban talált múmiák a régi Európáról 
• Egy „meztelen bölcselő” is adott tanácsokat Nagy Sándornak hadjáratai során
• Sírhalmaik mesélnek a szkítákról, a sztyeppe legendás harcosairól
• Egyszerre látja bűnözőnek és önfeláldozó hősnek az utókor Spartacust