A szíriai tengerpart egyik stratégiai pontján fekvő vulkáni hegynyúlványra – arab források szerint – 1062-ben a helyi lakosok építették az első erődöt, és adták neki a Hisn al-Marqab (a Megfigyelőhely Vára) elnevezést. Marqab 1104-ben rövid időre bizánci kézbe került, de 1117/18- ban az antiochiai Roger herceg csapatai ismét a helyi lakosoktól foglalták el. A várhegyre európai és örmény helyőrség került, a nevét pedig a lágyabb hangzású Margatra változtatták. A hat hektáros várhegy teljes megerődítése valószínűleg az 1140-et követő időszakra tehető, amikor Margat az antiochiai hercegség leggazdagabb családja, a Mazoirok kezére került, s nagy valószínűség szerint itt lehetett a Mazoirok vezette nemesi lázadók központja az 1170-es években.

1187. február elsején a Mazoirok eladták a várat a johannita lovagrendnek, s a középkori Európa egyik legnagyobb nemzetközi szervezetének számító johanniták – a legújabb kutatások szerint – kevesebb mint tizenöt év alatt felépítették a korszak egyik legnagyobb szentföldi várát. Margat nem egy jelentős középkori személyiséget látott falai közt vagy alatt. 1188 nyarán Szaladin szultán vonult el itt seregeivel, két évre rá pedig Oroszlánszívű Richárd flottája Margat kikötőjénél érte el először a Szentföld partvidékét. Richárd Margatba záratta Ciprus önjelölt bizánci királyát is családjával együtt. 1217 legvégén vagy 1218 elején II. András magyar király és serege fordul meg a vár falai közt. András, aki az édesanyja, Chatillon Ágnes antiochiai hercegnő révén félig szentföldi latin származású, Margatban kelt oklevelében évi száz márka ezüstöt (kb. 23 kg ezüst) rendelt a vár fenntartására a szalacsi sóraktárak jövedelmeiből.

Margat 1285-ig sikerrel állta az összes muszlim ostromot, és az itteni helyőrség erejét jól mutatja, hogy hosszú ideig a távoli Homsz és Hama szultánjai, valamint a rettegett asszaszinok is évjáradékot fizettek neki. A várat a szentföldi latin birtokok végleges elvesztése előtt 6 évvel, 1285 közepén többhetes ostrom után adták fel a felmentésben nem reménykedhető lovagok.

A keresztesek kiűzését követően a vár stratégiai szerepe nagymértékben csökkent, a várhegy északi felén élő kis falu lakóit 1958-ban költöztette ki a Régészeti Főigazgatóság, de az első feltárások csak 2007-ben indultak el.

A Szíriai–Magyar Régészeti Misszió

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem kutatási programjaként dolgozó Szíriai–Magyar Régészeti Misszió számos magyar szakintézmény és egyetem kutatóinak, diákjainak bevonásával 2007-ben kezdte meg a vár feltárását, és eddig kilenc terepmunkaszezont tudhat maga mögött. A vár feltárása és a középkori élet rekonstruálása a szakemberek széles tudományközi összefogásán alapul (a geofizikai előfelderítéstől és a földrengéstani kutatásoktól a régészeti feltáráson, a fotogrammetriai felméréseken és számítógépes térrekonstrukciókon át a freskókutatásig és tárgyrestaurálásig). A magyar szakembergárdát a szíriai Régészeti Főigazgatóság képviselői és az ország különböző egyetemeiről érkező nagyszámú régész- és építészhallgató egészíti ki.

Túlzás nélkül elmondhatjuk, hogy a 2010 nyarán végzett két és fél hónapos ásatási szezon, amelyben több mint hatvan magyar szakember és egyetemista vett részt önkéntesként, a vártnál több eredményt hozott az egyébként is „meglepetések váraként” jellemezhető Margatban. Az idei szezonban több mint ötven különböző területen folytatott ásatás és a feldolgozás ismét értékes adatokkal szolgált a vár jobb megértéséhez.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2011. tavasz számában olvasható.