Tíz év a Gulagon

Rózsás úr, hogy kerültek az emberek a második világháború végén Szovjetunióba kényszermunkára?

A háború után a magyar és a szovjet pártvezetők, Rákosi Mátyás és Sztálin megállapodtak abban, hogy a hatályos nemzetközi egyezményekkel ellentétben a Szovjetunió nem enged haza mintegy 650 ezer magyar hadifoglyot, hanem határozatlan időre jóvátételi kényszermunkára fogja őket. Ennek következtében éveket töltöttek ott azok, akiknek sorsáról a fejük felett döntöttek. Az utolsó hadifogolycsoport 1951 decemberében jutott haza Magyarországra.

A szovjetek egyébként hivatalosan "csak" 514 ezer magyar hadifoglyot szerepeltetnek statisztikáikban. Ennek az a magyarázata, hogy 136 ezren még azt sem érték meg, hogy felvegyék őket a hivatalos kimutatásokba, mert éhínségben, tífuszjárványban vagy az erős fagy miatt még azelőtt meghaltak. A másik "lehetőség", hogy az ember a Szovjetunióba kerüljön kényszermunkára, az volt, hogy "málenkij robotra" hurcolták el 1944 decembere és 1945 márciusa között. Ennek a zömét német nemzetiségű vagy német nevű magyarok tették ki, legalább 120 ezer fiatal nőt és férfit vittek így ki egyebek mellett a Don-medence kőszénbányáiba, ahonnan becslések szerint alig a felük tért vissza. A harmadik típus a szovjet törvények alapján elítélt politikai rabok - jómagam is az voltam - kategóriája, ide mintegy 100 ezer ember tartozott, ennek megfelelően deportálták őket a Szovjetunióba.

Hogyan zajlott le a Szovjetunióba, a Gulag-táborokba való kihurcolás?

Mint 1944-ben frontszolgálatra mozgósított levente, harci feladattal bevetett alakulattal kerültem szovjet fogságba, majd katonai törvényszék ítélete nyomán lettem kényszermunkatáborok rabja. A peres eljárás a front mögött zajlott le, futószalagon ítélkező bírák sablonos vádirata alapján, a magyar vádlottak által nem ismert orosz nyelven. Csaknem tíz évig tartó rabságom első két évét Ukrajnában Odessza börtönében, majd Nyikolajev és Herszon munkatáboraiban töltöttem. Aztán éveket raboskodtam az észak-uráli Szolikamszk őserdeiben, és az utolsó négy esztendőt Kazahsztánban éltem le, Karabas és Szpasszk után Ekibasztuz bányászvárosában, ahonnan végül szabadultam. Szolzsenyicinnel Ekibasztuzban ismerkedtem meg 1951-ben, abban a lágerben, ahol az Ivan Gyenyiszovics egy napja című kisregényének történései játszódtak, hitelesen, de megváltoztatott nevekkel.

Milyen munka- és életkörülmények uralkodtak ezekben a kényszermunkatáborokban?

A Gulag kényszermunkatáboraiban egységes munkarend volt érvényben. A lágerparancsnok kiközvetítette a 30 fős munkabrigádokat a közeli munkahelyekre, a munkavégzésükért járó bérből tartotta fenn a tábort, sőt nyereséget is kellett befizetnie az állami kasszába a gazdálkodás eredményeképpen. Napi 12 órai munka volt kötelező, magas teljesítmény megkövetelésével, ezzel szemben az ellátás, ruházkodás, lakhatás és bánásmód körülményei embertelenek voltak, ami magas halálozási arányszámot idézett elő.

Voltak, akik annak érdekében, hogy ne kelljen munkahajcsárok ütlegeitől kísérve, akár mínusz 40 fokban dolgozniuk, dohány-, szappan- vagy hamulevet ittak, hogy belázasodjanak. Mások öncsonkítást követtek el. Az éhség a nikotinfüggőket arra vette rá, hogy napi kenyéradagjuk felét elcseréljék dohányra, mások a lágerek szemétdombjain kotorásztak a konyhai hulladékban, ami vérhashoz és halálhoz vezetett. Olyanok is voltak, akik azért haltak meg, mert sok sós forralt vizet ittak, legyengült szívük azonban nem volt képes átpréselni a szervezeten a sok felesleges folyadékot.

A lágerkörzetekben időnként kénytelenek voltak feljavító lágereket rendszeresíteni a legyengült rabok felerősítésére, munkaképességük növelésére. Bizonyos időközönként orvosi bizottság ellenőrizte, kiket lehetett valamelyik munkatáborba visszairányítani. Ilyenkor a munkaerőt igénylő lágerparancsnok mustrálgatta a rabokat, és fizikai állapotuk alapján döntötte el, hogy elviszi-e őket egy-egy munkakör betöltésére.

Hogyan tudták tartani egymással a kapcsolatot az azonos nemzethez tartozók? Esetleg voltak sikeres szökések ezekből a táborokból?

Mivel elítéltek voltunk, a nemzetiség, sok minden mással együtt, nem számított. Nem mindig volt módunk honfitársainkkal együtt lenni, de igyekeztünk számon tartani egymást, ha arra alkalom nyílt. Az erős őrizet miatt nem volt szökési lehetőség, sikeres próbálkozásról nem tudok. 1949-ig együtt voltunk a lágerekben köztörvényesekkel - a bandák egymás közötti leszámolása kegyetlen volt, de politikai elítélt nem keveredett bele.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

27. Az első világháború és következményei
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés

• Utazás a frontra, spanyolnátha, leleplezett viszony: mozgalmas év volt Franklin Roosevelt számára 1918
• A gránát még célt tévesztett, a lövések halálosan megsebesítették a főhercegi párt Szarajevóban
• Amikor megkondultak a harangok: 101 éves a trianoni békeszerződés
• Az első világháború harcainak valóságos időkapszulája került elő az olasz Alpokban
• Románia hadba lépését késleltette, Olaszországét azonban már nem tudta megakadályozni a gorlicei áttörés
• Háború, spanyolnátha, leleplezett viszony – sok fordulatot hozott Franklin Roosevelt életébe az 1918-as év
• Bár ebben reménykedett, Fritz Haber vegyi fegyverei nem tudták eldönteni az I. világháborút
• Az I. világháborús francia sisakok nagyobb védelmet nyújtottak, mint a mai amerikaiak
• Sártenger, életveszély és felelősség – az első világháború futárai