Ipari katasztrófák Nyugat-Európában

2010. október 20. 09:02 MTI

Az ajkai vörösiszap-katasztrófa már két hete szerepel a világsajtó vezető hírei között. A szerencsétlenség felhívta a nemzetközi közösség figyelmét a veszélyes anyagokkal dolgozó üzemek és az iparihulladék-tárolók szabályozásának hiányosságaira.

Korábban

A kérdést kedd esti plenáris ülésén az Európai Parlament is tárgyalta, a képviselők megvitatták, hogyan csökkenthető a jövőben az ipari katasztrófahelyzetek kialakulásának kockázata, illetve hogyan nyújthat az unió gyors segítséget, ha már bekövetkezett a baj. Kérdés azonban, hogy az esetleges új törvények mennyire lesznek hatékonyak, hiszen a jelenlegi szabályozások nagy részét is ökológiai katasztrófák után dolgozták ki, de a megelőzés ma sem tökéletes.

Az utóbbi évtizedek legsúlyosabb ipari szerencsétlenségeit általában emberi mulasztás, nemtörődömség és a körülmények összejátszása okozta. Ez történt 1974-ben a nagy-britanniai Flixborough melletti vegyi üzemben is, amely egyebek között nylon előállításához szükséges mérgező anyagot, ciklohexánt termelt. Június elsején a gyár egyik föld alatti, ideiglenes elvezető csöve elrepedt, aminek következtében 50 tonna ciklohexán került a levegőbe, és ez a szomszédos, hidrogént termelő üzem melléktermékeivel reakcióba lépve felrobbant.

A balesetben 28 ember meghalt, 36 pedig súlyosan megsérült, a környéken 1800 épület, a házak 90 százaléka megrongálódott. Huszonnégy hektárnyi terület vált teljesen használhatatlanná. Az ügyben indított nyomozás során fény derült arra, hogy a már korábban is szivárgó csövet felváltó ideiglenes vezetéket tervező mérnököknek nem volt tapasztalatuk ilyen feladatokban, így több hibát is vétettek. A cső túl szűk volt, és sokkal alacsonyabb nyomás elviselésére tervezték. A vizsgálat eredménye nagy közfelháborodást váltott ki, és a veszélyes anyagokkal dolgozó üzemek szabályozásának megszigorításához vezetett, igaz, csak Nagy-Britanniában.

Talán ez lehetett az oka annak, hogy alig két évvel később, 1976-ban az olaszországi Seveso közelében bekövetkezett a huszadik századi Nyugat-Európa legsúlyosabb ökológiai katasztrófája. Az eset mélyen megrázta Európát, amit jól mutat az is, hogy a veszélyes anyagok és hulladékok kezelését szabályozó, jelenleg érvényben lévő EU-s törvénycsomagot Seveso II direktívának hívják.

A Milánótól 15 kilométerre található, növényvédő szereket gyártó sevesói üzemből emberi mulasztás következtében nagy mennyiségben került a levegőbe a TCDD nevű dioxin, amely ismert rákkeltő és az egyik legmérgezőbb vegyszer. Bár konkrétan dioxinmérgezésben még senki nem halt meg, egészségre káros hatásait számos, az olaszországihoz hasonló esetben megfigyelték. Viktor Juscsenko volt ukrán államfőt is TCDD-vel mérgezték meg, s ennek nyoma arcának eltorzult bőrén ma is láthatók.

Mivel a baleset idején senki nem tartózkodott az üzemben, a mérgezésre csak órákkal később derült fény, amikor égési sérüléshez hasonló sebeket fedeztek fel néhány gyereken. A hatóságok azonban csak napok múlva indítottak vizsgálatot, amikor már 3000 állat, főként baromfi és rágcsáló pusztult el. A környék lakosait csak három hét múlva evakuálták, addig összesen 37 ezer ember volt kitéve mérgezésnek. A megmaradt körülbelül 80 ezer haszonállatot levágták, hogy megakadályozzák, hogy a húsukon keresztül az emberekbe jusson a méreganyag.

A legsúlyosabban fertőzött zónában élő 1600 ember negyede maradandó egészségkárosodást szenvedett. A környéken élő állapotos nők tömegesen kérték terhességük művi megszakítását, a mérgezés káros következményeitől tartva. A gyár két felsővezetőjét letartóztatták.

Az ökológiai katasztrófák legalattomosabb fajtája a folyók szennyezése, mivel így rövid idő alatt hatalmas területek mérgeződnek meg. A Rajnát 1986-ban érte súlyos szennyezés: 10 nap alatt 500 kilométer hosszan mintegy félmillió hal pusztult el, néhány fajta teljesen ki is halt. A folyó ökoszisztémájának helyreállítása tíz évbe telt.

A katasztrófát az okozta, hogy Baselben tűz ütött ki az egyik legnagyobb svájci vállalat, a Sandoz egyik üzemének raktárépületében. Az oltáshoz használt vizet a csatornarendszer nem tudta elvezetni, így közel harminc tonna vegyi anyag, a többi között rovarirtó szerek és higany jutott közvetlenül a folyóba. A helyieket a hatóságok utasították, hogy ne mozduljanak ki otthonaikból, mert mérgező gázok is felszabadultak. Tizennégy embert kellett kórházba szállítani.

Bár a '80-as évek óta sokat fejlődött az ipari biztonságtechnika, a véletlen hibákat szinte lehetetlen kiküszöbölni. Fatális tévedés játszhatott közre a franciaországi Toulouse városában 2001-ben, amikor egy műtrágyagyárban körülbelül 30 tonna TNT-nek megfelelő mennyiségű ammónium-nitrát robbant fel, a Richter-skálán is mérhető, 3,4-es erősségű földmozgást okozva. A gyár helyén csupán egy 20 méter mély, 200 méter átmérőjű kráter maradt. Toulouse egyik legsűrűbben lakott övezete mindössze egy kilométerre található az egykori üzemtől, ezért számos iskolát, egyetemi campust és kórházat kellett evakuálni. A robbanásban megsemmisült ammónium-nitrát csupán egyhatoda volt annak, amekkora mennyiség tárolására engedélye volt az üzemnek. A balesetben 30 ember vesztette életét, 2500-an súlyosan, 8000-en pedig könnyebben megsérültek, és 40 000 ember veszítette el átmenetileg otthonát.

Az ügyben indított vizsgálat eredménye szerint tévedésből egy olyan vegyszer kerülhetett az ammónium-nitrát raktárba, amely éppen az ammónium tárolásához szükséges speciális körülmények között könnyen reakcióba lép az anyaggal, és robbanást okozhat. A baleset utáni hetekben a hatóságok terrortámadás gyanúja miatt nyomoztak az egyik muzulmán származású munkás után, aki szintén életét vesztette a szerencsétlenségben.