A numerus clausus serkentette a kivándorlást

Az 1920 őszén megszavazott törvény korlátozta a felsőoktatásba felvehető zsidó hallgatók számát a következő, burkolt megfogalmazásban: "… az ország területén lakó egyes népfajokhoz és nemzetiségekhez tartozó ifjak arányszáma a hallgatók között lehetőleg elérje az illető népfaj vagy nemzetiség országos arányszámát, de legalább kitegye annak kilenctizedét." Ez a valóságban a zsidó diákok számának drasztikus korlátozását jelentette. A tanácskozáson csaknem harminc kutató, szakértő, egyetemi tanár vett részt.

Frank Tibor, aki az Eötvös Loránd Tudományegyetem és a New York-i Columbia Egyetem professzoraként Kettős kivándorlás - magyar emigráció Németországon át az Egyesült Államokba 1919-1941 címmel tartott előadást ezen a konferencián, az MTI-Pressnek adott interjújában hangsúlyozta, hogy a fajvédő numerus clausus törvény, illetve a két világháború közötti korszak tele volt olyan mozzanatokkal, amelyek serkentették a kivándorlást, és nem csak a zsidó emberekét, hanem számos keresztény íróét, művészét, gondolkodóét is.

Professzor úr, melyek azok a tényezők, amelyek arra ösztönözték a Horthy-korszak társadalmának egy részét, hogy elhagyják Magyarországot, és külföldön próbáljanak szerencsét, illetve külföldön is maradjanak?

Elsőként meg kell említeni a trianoni békeszerződés hatását, hiszen ez néhány hónappal megelőzte a numerus clausus megszavazását. Az 1920. június 4-én aláírt béke sok, az Osztrák-Magyar Monarchiából már korábban Amerikába kiköltözött magyart arra sarkalt, hogy ne térjen haza, mivel azt már nem Magyarországra, hanem az országtól elcsatolt, idegenné vált területre, Csehszlovákiába, Romániába, a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság (a későbbi Jugoszlávia) területére vagy Ausztriába tehette volna csak meg.

Közben a magyar vendégmunkásokra az Egyesült Államok 1917-es hadba lépésétől erőteljes nyomást gyakoroltak, hogy ne az anyaországukkal, hanem Amerikával tartsanak a háborúban (a két ország egymással ellentétes katonai táborban volt). Ezt többnyire a magyarok elfogadták, mivel továbbra is kint akartak dolgozni. Sokan kivándoroltak már az őszirózsás forradalom, illetve a Tanácsköztársaság 1919-es bukása után, mert féltek a megtorlástól, így már a numerus clausus bevezetése előtt jó néhányan elhagyták az országot, jellemzően a német nyelvterület irányába, főként Németországba. Ennek oka az is volt, hogy - különösen a középosztály - jól beszélt németül. Azok, akik a felsőoktatásba jelentkeztek, de nem vették fel őket, szintén főként a német nyelvterületre mentek, mert ezen az idegen nyelven tudtak legjobban, és a tanulás sem okozott gondot nekik.

Hitler 1933-as hatalomra jutása azután újabb impulzust adott ennek a nagyobbrészt zsidó származású, liberális, baloldali magyar csoportnak a továbbköltözésre, előbb Franciaországba vagy Nagy-Britanniába, olykor a Szovjetunióba, majd a második világháború kitörésekor az Egyesült Államokba. 1938-ig azonban Európa még lakható térség volt Németországon kívül, a zsidósághoz tartozóknak Ausztria német megszállása és Csehszlovákia feldarabolása után vált tanácsossá elköltözniük.

Hogyan viszonyult az Egyesült Államok vezetése és az ottani közvélemény a bevándorlókhoz?

Amerikában erős antiszemita hangulat uralkodott a harmincas években, nagytömegű zsidó embert nem akartak befogadni. A legnagyobb magánalapítványok, mint a Rockefeller vagy a Carnegie is csak a legjobbakat akarta megmenteni, a többieket nem karolta fel, erőteljesen szelektáltak. A társadalmi elutasítás a nagy gazdasági világválság (1929-1933) utóhullámának tudható be: az amerikaiak nem tudtak együtt érzők lenni, mert maguk is bajban voltak. A válság, majd annak emléke még élénken élt a köztudatban, és a lakosság nagy része félt egy újabb szociális krízistől.

Lehet valamiképp korszakolni a toleranciához való hozzáállást a Horthy-időszakban?

A húszas évek eleje az "ádáz antiszemitizmus", valamint a forradalmak utáni megtorlás jegyében telt Magyarországon. 1928 után, a harmincas években, egészen 1938-ig viszont tapasztalható volt egyfajta enyhülés - működött a parlamentarizmus, a többpártrendszer és utazási szabadság is volt. A numerus clausust is felfüggesztették 1928-ban nemzetközi nyomásra, az antiszemitizmus egy időre burkoltabb formákat öltött a magyar oktatási rendszerben. Klebelsberg Kuno kultuszminiszter erőteljesen kezdeményezte külföldön élő természettudósok, közöttük a zsidó származásúak hazahívását. Így jött vissza egy időre az országba Szent-Györgyi Albert biokémikus és Wigner Jenő fizikus - későbbi Nobel-díjasok -, vagy Bródy Imre, a kriptonégő feltalálója, akit viszont meggyilkoltak a holokauszt idején.

Mi volt a helyzet ugyanebben az időszakban az úti célként emlegetett Egyesült Államokban?

A kvótákban gondolkodás itt is hódított. 1921-ben és 1924-ben törvényt hoztak, a bevándorlást szabályozandó. Az első törvény az 1910-es, a második az 1890-es amerikai népszámlálást vette alapul, és az adott nemzetiségnek az első esetben 3, a második esetben 2 százalékát engedték be az országba évente. Az USA tehát a numerus clausushoz hasonló kvótát hozott létre, csak itt nem a felsőoktatás, hanem a bevándorlás tekintetében, és elsősorban a kelet- és dél-európai bevándorlás korlátozására. Az 1924-es törvény nemcsak a százalékos arányt tekintve volt szigorúbb az 1921-esnél, hanem annyiban is, hogy éppen az 1890-es adatokhoz nyúlt vissza, amikor még sokkal kevesebb kelet-európai bevándorló élt az országban.

A második kvótatörvény egészen 1965-ig érvényben volt, csak Lyndon B. Johnson elnök alatt törölték el. A magyarok közül az 1900-as évek legelején egyes években akár 200 ezren is kivándorolhattak Amerikába, míg a 20-as évektől évente mindössze 473 ember tehette meg ugyanezt, és ezt a törvényt a lehető legmerevebben betartották. Aki a harmincas évek végén zsidónak minősült Magyarországon a vonatkozó magyar törvények értelmében, annak ilyen szigorú amerikai feltételek mellett alig maradt esélye arra, hogy a tengerentúlon folytassa életét.

A numerus clausust is ugyanilyen következetesen alkalmazták?

A jogszabályt - az amerikai kvótatörvénnyel ellentétben - országos egyöntetűséggel nem érvényesítették: volt olyan egyetem, ahol mereven betartották, volt, ahol "nem bánták", ha a kvótát átlépik. Ez azért lehetett így, mert az egyetemeknek megmaradt egy bizonyos szintű autonómiájuk, és saját hatáskörben dönthettek, kiket vesznek fel. Ugyanakkor azt is tudni kell, hogy egyes egyetemek (például a budapesti Tudományegyetem, s főként annak orvosi és jogi kara) már jóval a törvény parlamenti tárgyalása előtt kezdeményezték a kvóta bevezetését. Az orvosi karokon kifejezetten ragaszkodtak a törvény betartásához. Szegeden az orvosi karon ezzel együtt csak az első évfolyamosokra vonatkoztatták a törvényt, itt 7 százalékos volt az arányuk, azonban a második évfolyamon már 31 százalékon állt ez a mutató.

Az orvosi karokon összességében az 1922-1923-as tanévben Budapesten 5, Szegeden 22, Pécsett 70 százalék felett volt a zsidónak minősített hallgatók aránya. Ez a helyi politikai különbségek mellett arra vezethető vissza, hogy az egyetemeknek érdekük volt, hogy minél több hallgatót megtartsanak. Előfordultak olyan esetek is azonban, hogy szélsőjobboldali fiatalok nem engedték be az egyetem épületébe a zsidó szigorlatozókat. Ennek vetett egy időre véget, vagy legalábbis ennek nyílt tobzódását csökkentette a bethleni konszolidáció, különösen pedig az 1928. évi 14. törvénycikkely, amely a numerus clausus alkalmazását felfüggesztette.

A második-harmadik generációs zsidó családok mennyire élik meg identitásukat Amerikában?

Az Egyesült Államokban jelenleg bátrabban vállalhatja fel valaki zsidó identitását, mert ebből semmi hátránya vagy kára nem származik. A zsidó családok nagy része Magyarországon hitét elhagyó, azt nem vállaló magyarként asszimilálódott, míg az Egyesült Államokban élő zsidók sokkal inkább válhattak amerikaivá zsidóságuk megtartásával is. Az amerikai társadalom vallási szempontból befogadóbb, még akkor is, ha a mohamedánokkal szemben ezt a toleranciát ma nem gyakorolják.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tél
Múlt-kor magazin 2021

• A popzene és a politika az 1980-as és 1990-es években
• Holländer Margit lágerélményei
• Göring, az élvhajhász náci
• A középkori élet hét legkülönösebb veszélye
  
• A két Karátsonyi-kastély Beodrán
• A magyar könnyűzene az 1980-as években
• Az indián fogságnaplók üzenete
• Szendrey Júlia világai
• Vacsoraversenyek az 1930-as évek Budapestjén