A sör mint az idegenforgalom része Csehországban

2010. augusztus 25. 10:14 Tordai Rita

Korábban

Sörök, sörök, sörök

Nem ez tehát a jellegzetes cseh sör, de nem is az a jellemző marketing, hogy olcsó szupermarketekben hozzá lehet hozzájutni ehhez az italhoz. Túl azon, hogy a cseh nemzet identitásában, önmeghatározásban is szerepet játszik a sör, maguk a tradicionális sörgyárak is igyekeznek e trendhez igazodni, másfelől azt megalapozni.

A fenti honlap – amit nem nevezek meg konkrétan, hiszen ez nem a reklám helye, célom pedig a jelenség vizsgálata — több sört is kiemel. Ezek egyike a Budweisser Budvar, amit Budweissben gyártanak. (reklámkép) A sörgyár pedig maga is várja az érdeklődőket reggel 9 és délután fél 5 között nyitva tartó múzeumával, ahol öt nyelven is rendelkezésre áll szöveges ismertető. A gyár látogatása pedig természetesen kóstolási lehetőséggel jár együtt, hiszen ahogy Széchenyi István gróf fogalmazott: „A tett első, a szó második.” A tett pedig jelen esetben az ivás. A hagyomány mélységét mutatja egyébként, hogy Budweis városának alapításakor, azaz 1256-ban, II. Ottokár cseh király adományozta a sörfőzési jogot.

A dátum is mutatja, hogy mennyire messzire nyúlnak a sörfőzés gyökerei cseh földön, azonban el kell árulni, hogy a sörrel kapcsolatos első feljegyzések a mai Csehország területén a Krisztus utáni 9. századból származnak. Már ekkor termesztették azt a híres zsateci komlót, amit vélhetően már akkor is a sörhöz használtak. Az első fennmaradt dokumentum, amely működő csehországi serfőzdét említ, 1118-ban kelt.

De visszatérve a budweissi sörre: I. Ferdinánd császár és király a 16. században olyannyira kedvelte ezt a sört, hogy a legjobb helyi serfoző mestert — bár a városi tanács tiltakozott — augsburgi császári udvarába rendelte. Az ipari sörgyártás azonban későbbi: 1895-től üzemel a sörgyár. Antonín Holacsek sörfőzőmeseter volt az, aki a budweissi sört ekkor világhírűvé tette.

Kevésbé ismert cseh város Nimburk, de itt is 1895 óta létezik sörgyár: e városban játszódik Bohumil Hrabal Sörgyári capriccioja.

Híres prágai sör a Staropramen: itt is lehet gyárat látogatni, sörkóstolással kombinálva. Angol, német, francia és cseh nyelven kísérik a gyár munkatársai a látogatókat, akik megismerhetik ennek a cseh sörnek a történetét is. De Prágánál maradva: az 1499-ben alapított U Fleku dokumentáltan a legrégebbi prágai cseh söröző. Ez nem azt jelenti, hogy nem működött régebben vagy nincs korábban alapított, de írásos bizonyítékunk 1499-re nézve van. A gyártási folyamat itt is megtekinthető, sőt múzeuma is van a sörözőnek, de hozzá kell tenni: tősgyökeres cseh ember ide már nemigen tér be, ez a hely, épp hírneve miatt, kifejezetten a turisták törzshelye lett. Ily módon pedig — bármily furcsán hangzik is — már korántsem adja vissza a tradicionális cseh sörözők hangulatát. Prága mellett üzemel a Kozel sörről híres Velké Popovice sörfőzdéje, amely felemelkedését a Ringhoffer-családnak köszönheti. Ez is látogatható, sőt saját étterme. (Kozel sör a jellegzetes figurás pohárban)

S ha már rövid körutunkat Budwarral kezdtük, hadd említsük végezetül annak legősibb vetélytársát, a pilseni sört, a Pilsner Urquellt. E két márka között kíméletlen rivalizálás folyik, országon belül és kívül egyaránt. Azt azonban nem lehet elvitatni Pilsentől, hogy 1842-ben itt készítették el azt az aranysárga, áttetsző sört, amely afféle etalonként szolgált később az igényes sörivók számára. Joseph Groll volt az a sörfőzőmester, akinek ezt köszönhetjük, nevét méltatlan volna nem megemlíteni. Ennek jellegzetes ízét a komló fokozott felhasználása adja, a sör neve azonban Berlinben lett népszerű az 1870-es években: ekkor kezdtek a kesernyésebb sörre rákapni az azidőtájt még könnyebb söröket ivó németek.

előző oldal következő oldal 2 / 4