Szavannaégetésről vitáznak Venezuelában

Hagyomány és fejlődés

A Venezuelát sújtó szárazság kiélezte a vádat, hogy a pemon indiánok okolhatók azokért a tüzekért, amelyeket normális időjárás esetén az eső eloltott volna. Egyes erdészeti szakemberek szerint a Gran Sabana vidékén - amely akkora, mint Írország, és magában foglalja a tepuíkat, a környezetből meredeken kiemelkedő rejtélyes asztallaphegyeket - fellobbant tüzek egyenesen azzal fenyegetnek, hogy kipusztítják az erdőket és az ott élő fajokat.

Miközben Hugo Chávez elnök kormánya az áramszolgáltatás kimaradásai miatt már amúgy is széles körű elégedetlenséggel szembesül, az állami villamosenergia-vállalat attól tart, hogy a tüzek csökkentik a vizet felfogó és tároló erdőségek területét, és hozzájárulnak ahhoz, hogy a folyami üledékek felhalmozódjanak Gurinál, az ország áramigényének nagy részét biztosító erőműrendszernél.

A pemonok viszont azzal érvelnek, hogy az általuk gyújtott - méretükben kisebb - tüzek éppenséggel megakadályozzák a sokkal nagyobb, esetleg az egész térségen keresztül söprő tüzek kialakulását. "Kívülről könnyű azt állítani, hogy primitív vademberek vagyunk, de ezek a bírálók nem ismerik a mi életünket" - mondta The New York Timesnak a 46 éves Leonardo Criollo indián vezető, akinek Yunek nevű faluja a Chimantá hegytömb lábánál fekszik. A hegység tizenegy lapos tetejű tepuíból áll, amelyek mérföldes magasságú meredek sziklafalain vízesések zuhognak a mélybe. "Azért égetjük a füvet, hogy békében élhessünk a környező szavannával" - magyarázta.

A több száz éves hagyományról kirobbant nézeteltérés része annak a szélesebb vitának, amely az őslakók földjei fölötti fennhatóságról és a térség megfelelő kezeléséről folyik. Gran Sabana legnagyobb részét körülkerítették, részint nemzeti parkként használják, részint katonai területként.

A pemon indiánok több történész szerint úgy öt évszázaddal ezelőtt vándoroltak oda Guyanából az európai felfedezők elől menekülve. Bárhogy történt is, a ma mintegy 25 ezres népességgel bíró pemonok a 20. század hajnaláig a Gran Sabana egyedüli urai voltak - egészen addig, amíg a misszionáriusok meg nem erősítették ottani jelenlétüket. A térítőket kutatók csoportjai követték, majd az utóbbi évtizedekben venezuelai kormánytisztviselők. Az 1970-es években aztán utat is építettek a Gran Sabana hegyein keresztül.

1. Hagyomány és fejlődés
2. Tűzgátló tájmozaikok

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

Anno

• A kataklizma, ami elhozta a portugál gyarmatbirodalom végét
• Az elektromos jelzőlámpával világelső lett a forgalmi káosz legyőzésében Cleveland városa
• A lámpásokból kifogyó olaj mentette meg Whitehaven kikötőjét a „rebellis” amerikaiaktól
• Bosszúvágy, pénzhiány, hatalmi intrikák: a keresztesek pusztítása Konstantinápolyban
• Patton tábornokot előbb az amerikaiak, majd a szovjetek próbálhatták meg eltenni láb alól
• Végső elkeseredésében választotta a halált az első világháború utolsó percében elesett katona