A függetlenség szimbóluma a baseball Kubában

A baseball meghonosodása a 19. század második felére nyúlik vissza, s bár pontos ismereteink nincsenek arra nézve, hogy ki terjesztette el a sportot a szigeten, Luis Hernandez kubai történész szerint egy bizonyos Nenesio Guillo volt az, aki miután tanulmányait a polgárháború miatt 1864-ben félbehagyta, az Egyesült Államokból jövet magával hozott egy labdát és egy ütőt.

Guillo a szintén az Alabama állambeli Springhill College-ban tanuló bátyjával, Ernestóval együtt hozzálátott az első kubai baseballcsapat megszervezéséhez, amely a Habana Baseball Club nevet viselte. A csapat hamarosan óriási skalpot gyűjtött be, ugyanis a szedett-vetett helyiekből álló alakulat legyőzte a matanzansi kikötőben horgonyzó amerikai hajó legénységének csapatát, s ezért nem véletlen, hogy alig tíz év elteltével a karibi ország első nemzeti stadionját, a Palmar de Junco-t (1874) is a történelmi tett helyszínén építették meg.

Az éledező kubai nacionalizmustól tartó spanyol hatóságok az első függetlenségi háború (más néven: a „tízéves háború”, 1868-1878) alatt megtiltották, hogy a helyiek bárminemű sportot űzzenek a szigeten. Madrid egyrészt azért látta szükségesnek a drákói intézkedések bevezetését, mivel a kubaiak sokkal jobban szerettek baseballozni, mint bikaviadalokat nézni, amely a hódítók iránt tanúsított tisztelet jelének számított. A kubaiak szemében ezzel a baseball a szabadság és az egyenlőség (illetve kis mértékben a demokrácia) szimbólumává vált. Spanyolország ráadásul meg akarta akadályozni Esteban Bellán átigazolását a Troy Haymakers-ba, de Madrid végül nem tudta útját állni a karibi ország legfényesebben ragyogó csillagának, hogy Bellán első kubaiként bemutatkozzon az amerikai profi baseball-ligában (MBL).

Kubában az első hivatalos mérkőzést 1874-ben játszották, az új Palmar de Junco arénában a hazaiak a havannai csapatot fogadták, s a fővárosiak 51-9 arányban diadalmaskodtak. Négy év múlva megszervezték a nemzeti ligát is (alig két évvel az amerikai nemzeti bajnokság elindulását követően), de igazán a spanyol-amerikai háború lesz az, ami igazán nagy lendületet fog adni a sport fejlődésének. Ezzel párhuzamosan özönleni kezdtek a tengerentúlról a rasszizmus miatt a profi baseball-bajnokságokból kizárt színes bőrű játékosok Kubába: az Észak-amerikai Negro League-csapatok legtehetségesebb fekete sportolói érkeztek a karibi szigetre, de sokan például Venezuelában vagy Mexikóban kötöttek ki.

A kubai bajnokság a faji keveredés par excellence terepének számított: az alatt a hatvan év alatt, amikor az Egyesült Államokban nem léphettek pályára feketék a profi ligákban, Havanna, s nem a Yankee stadion számított a színes bőrűek és a fehérek közötti küzdelem legfontosabb helyszínének. A következő évtizedek kubai sikereit az amatőr bajnokságokban feltűnő, a sziget cukorgyárainak munkásaiból verbuválódott tehetséges játékosok alapozták meg, de a kubai oktatás színvonalának emelése előbb-utóbb oda vezetett, hogy sokan egyszerűen átugrották ezeket a lépcsőfokokat és a jól jövedelmező profi bajnokság csapatainál kezdtek kilincselni.

A forradalmi Kuba betiltotta az összes professzionális alapon szervezett bajnokságot a szigeten, mondván, az elvek magával a forradalom eszméjével mennek szembe, ezért a figyelem ismét az amatőr bajnokságok felé fordult. Fidel Castro – aki maga is baseballozott a havannai egyetemen a negyvenes években – nemzeti célokat kívánt szolgálni azzal, hogy 1961 után nem a pénz vezérelte profi, hanem a kubaiak büszkeségét magában hordozó amatőrbajnokságokat terjesztését propagálta. A havannai vezetés előre tölt bástyaként definiálta a nemzeti válogatottat, a baseball-csapat ugyanis sokszor szolgált politikai érdekeket: Nicaraguában például az árvízkárosultak megsegítése miatt játszott bemutató mérkőzést, míg Japánban a kereskedelmi kapcsolatok szorosabbá való fűzése érdekében lépett pályára a kubai gárda.

A nagy törés 1990-ben, a Szovjetunió széthullása után következett be, amikor a pénzügyi köldökzsinór elvágása után a financiális gondokkal küzdő bajnokságokból sorra mentek el a sziget legtehetségesebb játékosai. Castro így foglalta össze a jelenséget: „ha hat millió dollárral szemben háromezer kubai pesóval akarsz versenyezni, egyszerűen nem nyerhetsz”.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

­nyár
Múlt-kor magazin 2020

• Agyagból készült a legősibb és legnagyobb maja építmény
• Főszerkesztői köszöntő
• Az erotika stílusa: Josephine Baker
• A kis magyar–osztrák háború és következményei
• Beilleszkedési kényszerpályán a délvidéki magyarság
• Erdélyi életstratégiák Trianon után
• A kárpátaljai magyarság megszállás alatt
• A felvidéki vármegyék és Csehszlovákia létrejötte
• Erdélyi fatányéros orosz jazzel