Ókori törvények szabályozták a női ékszereket

2010. február 4. 14:49 MTI

Egy, a késő római korból fennmaradt törvénygyűjteménynek köszönhetően tudható, hogy a rómaiak női ékszernek tekintettek minden olyan tárgyat és anyagot - köztük aranyat, ezüstöt, gyöngyöt, drágakövet -, amely nem szolgál más célt, mint a test ékesítését. Erre az örökösödési eljárások miatt volt szükség - mondta el Borhy László, az ELTE Ókori Régészeti Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára.

Korábban

Ma is ismeretlen eljárások

Az ékszerviselet gyakorlatilag egységes volt a Római Birodalom teljes területén. "Kimutatott tény, hogy bizonyos ékszertípusok az egykori Római Birodalom legtávolabbi szegletében is előkerülhetnek. Ennek nagyon sok oka van. Egyrészt az ékszerkereskedők feltűnés nélkül tudtak utazni, hiszen elrejthették poggyászukban az apró tárgyakat, így viszonylag nagy területeket be tudtak járni. Másrészt a csapatok, a szolgálatot teljesítő katonák családtagjainak mozgásával szintén eljutottak az ékszerek a birodalom legtávolabbi pontjaira" - magyarázta a tudós.

Az ékszerek értéket az ókorban, ahogy napjainkban is, elsősorban a felhasznált fémek és drágakövek határozták meg. Érdekes módon kisebb értéket képviselt az elkészítésükre fordított munka. A római kori ékszereket taglalva a professzor felhívta a figyelmet arra, hogy el kell különíteni a közvetlenül a testen viselteket azoktól, amelyeket a ruhák vagy a drapériák összetűzésére szolgáltak, illetve a hajat ékesítették.

A Római Birodalomban ötvösművészei többféle eljárást alkalmaztak: az arany ékszereket lemezből kalapálták vagy öntött eljárással készítették, de ezek a technikákat vették igénybe az ezüst és a bronz megmunkálása során is. A díszítésére olyan eljárások születtek, amelyek kivitelezésével az ötvösök mindmáig sincsenek teljesen tisztában.

Ilyen volt a granuláció, amely apró gömböcskék felforrasztását jelentette az arany ékszerek felületére. Kinyújtott fémszálból, drótból is forrasztottak motívumokat, de alkalmaztak áttöréses és véséses technikát is - az utóbbi érdekes fény-árnyék hatást eredményezett az ékszerek felületén. Díszítésre használtak üveget, üvegpasztát, drágaköveket és ásványokat egyaránt. Ezek közé tartozott az ókorban a gagát, a "fekete borostyán", egy viszonylag ritka széntartalmú ásványi anyag.

következő oldal 1 / 2