Adatbázis a Szovjetunióba vitt hadifoglyokról

2009. július 9. 11:34

Tudományos adatbázis készül arról a két világháború között mintegy 70 ezer magyarról, akiket hadifogolyként vittek el a Szovjetunió területére, vagy politikai okokból kellett oda menekülniük. A Politikatörténeti Intézet most felmérné, kik, és miért lettek a kommunizmus rabjai.

Korábban

Az intézet szeretné a tudományos adatbázist a nyilvánosság számára is hozzáférhetővé tenni az adatvédelmi jogszabályok betartásával. A közérdeklődés főként az első világháborús hadifoglyok sorsának alakulására, illetve arra irányul, hogy a sztálini időszak törvényhozása és a koncepciós perek hogyan és számszerűleg milyen mértékben sújtották a magyar emigrációt - tette hozzá a levéltár.

A kutatócsoport számítógépes program segítségével mindenkiről külön adatlapot készít, amelyen szerepelnek az azonosításhoz szükséges információk (név, születés helye, éve, szülők neve). Rögzítik a szovjetunióbeli életútra, a munkahelyekre, a családi viszonyokra, a hazatérésre, a letartóztatásra, a halál körülményeire vonatkozó adatokat is.

A koncepciós perek áldozatairól, haláluk körülményeiről és pontos idejéről is lesznek hiteles adatok. A hadifoglyokon kívül a gazdasági emigránsok is szerepelnek majd az összeállításban, akik a jobb megélhetés reményében munkát kerestek, illetve azok a gazdasági szakemberek, akik a szovjet állami és társadalmi szervek meghívására érkeztek a Szovjetunióba, továbbá a politikai emigránsok.

Az intézmény kéri azok jelentkezését, akiknek valamely családtagjuk az első világháború idején orosz hadifogságba került, illetve a két világháború között a Szovjetunióban élt rövidebb vagy hosszabb ideig, és erről bármilyen írásos emléket, dokumentumot őriznek. Várnak a többi között leveleket, igazolványokat, halotti anyakönyvi kivonatokat, naplókat, feljegyzéseket, fényképeket. Mint írták, a két világháború között mintegy 70 ezer magyar került erőszakkal vagy önszántából a Szovjetunió területére, sorsukról igen keveset lehet tudni. A szakemberek információi szerint Európában ott élt a legnagyobb lélekszámú magyar emigráció, amely jelentős szerepet játszott a szovjet politikai, gazdasági, tudományos és kulturális életben.

A kutatást Petrák Katalin, a levéltár munkatársa - a Magyarok a Szovjetunióban című könyv szerzője - vezeti. A szakember úgy nyilatkozott: alapvető dokumentumok semmisültek meg a második világháború idején, illetve az 1956-os iratpusztulás miatt. Itthon kutattak a Magyar Országos Levéltárban, a Hadtörténelmi Levéltárban, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában, több megyei levéltárban, valamint a Politikatörténeti és Szakszervezeti Levéltárban is. Közlése szerint az oroszországi levéltárakban több évtizede kutatnak a kint élt magyarok után, s ma már olyan anyagokhoz is hozzájutnak, amelyeket korábban zártan kezeltek. Ez tette lehetővé, hogy komolyan foglalkozzanak az adatbázis összeállításával.

Az első világháborúban az Osztrák-Magyar Monarchia összesen 9 millió embert állított fegyverbe, közülük 3,4 milliót Magyarország és Horvátország területéről. Ez azt jelenti, hogy hosszabb vagy rövidebb ideig a 18 és 53 év közötti férfilakosság túlnyomó többsége teljesített katonai szolgálatot. A 9 millióból 1,1 millió esett el, csaknem 3,6 millió sebesült meg, s több mint 2 millió került hadifogságba. A halottakból mintegy 530 ezer, a sebesültekből 1,4 millió és a foglyokból 833 ezer esett a Lajtán inneni államra.

A kezdeményezés azért is számít újdonságnak, mert míg a másik világégés kapcsán már évek óta folynak a tudományos kutatások, a II. világháborúban elesett katonákat évtizedekig említeni, megsiratni sem volt szabad, emiatt sokáig valós adatokkal számoló veszteségkutatás sem folyt. Ez az állapot az elmúlt néhány évben gyökeresen megváltozott. 1998. tavaszától kezdődően a HM HIM Központi Irattárban megindulhatott a már-már feledésbe merült veszteségi dokumentumok kutatása, feldolgozása, mely még árnyaltabb képet ad a fronton elesettekről.

A legtöbb magyar ember azonban nem a fronton halt meg, hanem az oroszországi hadifogoly- és munkatáborokban. Több mint hétszázezer honfitársunk járta meg a táborok poklát, s közülük háromszázezren soha sem térhettek haza. Az odaveszettek adatai azonban egyáltalán nem voltak hozzáférhetok, a hivatalos politika hivatalosan "feledkezett meg" róluk. A legtöbb magyar család várt valakit a frontról, vagy a hadifogságból, s életüket mindvégig nyomasztotta a bizonytalanság e torokszorító érzése. További részletek