1989: Magyar Néppárt a népi írók nyomdokain

A párt a Veres Péter Társaságból nőtt ki, amely a Hazafias Népfront keretében 1986 novemberében alakult Veres Péter és a népi írók (Kovács Imre, Szabó Pál és mások) szellemi hagyatékának ápolása céljából. A társaság 1989. február 11-i közgyűlésén, amelyet Budapesten a Ráday Kollégiumban tartottak, S. Hegedűs László elnök javasolta, hogy Magyar Néppárt ideiglenes elnevezéssel szervezzék újjá a Nemzeti Parasztpártot, illetve az 1956-ban ennek jogutódjaként létrejött Petőfi Pártot. A résztvevők elfogadták, hogy pártot alakítanak a mezőgazdasági dolgozók, a falvak lakosai és az agrárérdekek képviseletére, s az előkészítéssel megbíztak egy bizottságot S. Hegedűs László, Varga Csaba, Márton János és mások közreműködésével.

Több hónapi aktív szervezőmunka után 1989. június 11-én Budapesten a Veres Péter Társaság alapján létrejött a Magyar Néppárt. Az országos alakuló ülést az MTA kongresszusi termében tartották, ahol megjelent Szűrös Mátyás, az Országgyűlés elnöke is. A küldöttek közfelkiáltással megszavazták a párt zászlóbontását, elfogadták annak programtervezetét és működési szabályzatát és 19 tagú ideiglenes elnökségét választottak.

Programjában a Magyar Néppárt alapvető feladatnak tekintette, hogy elősegítse a magyar társadalom átlépését a liberális diktatúrából a valódi demokráciába. A kivezető utat az országot sújtó válságból egyfajta harmadik, saját út vállalásában látta, s nem valamely, nyugati vagy keleti modell másolásában. Úgy vélte, hogy a kilábalás kulcsa az alulról induló politikai, gazdasági, közigazgatási és kulturális reform. A program egyik alapelve volt, hogy a gazdaság legfontosabb eleme a piac, ám annak működéséhez nélkülözhetetlen a társadalmi ellenőrzés és az etikai szabályozás.

A párt a gazdasági megújulás fontos követelményének tekintette a tulajdonreform, benne a földreform végrehajtását: úgy gondolta, hogy nincs szükség új földosztásra, a reprivatizációt kívánta úgy végrehajtani, hogy földet csak az kapjon tulajdonba, aki megművelni is hajlandó azt akár vállalkozóként, akár szövetkezeti tagként. A párt megkülönböztetett figyelmet szentelt a tanácsi irányítást felváltó szabad önkormányzat megteremtésének, amely abból indult ki, hogy minden településnek joga van a teljes szuverenitásra.

A tanácskozás előtt két nappal, június 9-én megjelent a párt saját hetilapja, a Szabad Szó. A 30 ezer példányban kiadott újság tanácsadó testületében helyet kapott Czine Mihály, Fekete Gyula, Liska Tibor és Vargha Domonkos, főszerkesztője pedig Fábián Gyula lett. A Magyar Néppárt már zászlóbontását megelőzően bekapcsolódott az 1989. március 22-én megalakult Ellenzéki Kerekasztal (EKA) munkájába. Ennek tagjaként ott volt az 1989. június 13-án kezdődött nemzeti kerekasztal tárgyalásokon, amelyek elvezettek egy új, demokratikus, az állampolgárok szabadságjogait széles körben biztosító alkotmányos rendszer létrehozásához. A nemzeti kerekasztal megbeszéléseket lezáró megállapodást 1989. szeptember 18-án a Magyar Néppárt küldöttei - Varga Csaba és Kónya László - is aláírták.

1989. augusztus 19-én Szekszárdon a párt nagyválasztmánya - a lezajlott viták eredményeit figyelembe véve - véglegesítette a működési szabályzatot és a pártprogramot, határozott a választási stratégiáról valamint a választási irodák felállításáról. Egyelőre megmaradt a párt vezetésében a kollektív elnökség három országos vezetővel: Márton János volt az ügyvezető elnök, Varga Csaba és Zala Simon Tibor pedig országos titkárként tevékenykedett. A szervező munka nyomán a pártnak 1989 novemberére mintegy 200 helyi szervezete alakult, saját becslés szerint hozzávetőlegesen 10 ezer fős tagsággal. Mint Márton János ügyvezető elnök bejelentette, ez a növekedés indokolta, hogy az 1990. január 20-ai nagyválasztmányi ülés betöltse az elnöki tisztséget, s kibővítse az elnökséget. A nagyválasztmány ekkor egyhangúlag Fekete Gyula írót választotta meg pártelnöknek, aki korábban a Magyar Demokrata Fórum elnökségi tagja volt.

Az 1990. március-áprilisi első szabad választásokon a Magyar Néppárt a várakozásokkal szemben nem érte el az egy százalékot, s ezzel a parlamentbe jutáshoz szükséges küszöböt, noha előzőleg 10-20 százalék közti eredményre számított. Megkezdődött a felelősök keresése, élénk vita bontakozott ki az elnökség valamint a Varga Csaba által szervezett ún. Megújulás platform között. Ez utóbbi szerint a párt vezetése szürke, jellegtelen, megújulásra képtelen, több energiát fordít a múltra, mint a jövőre, s ezáltal egyes megyékben olyan emberek kerültek a vezetésbe, tűntek fel a párt körül, akik már a régi MSZMP-ben is leszerepeltek. Vargáék szerint a Magyar Néppárt a többi nemzeti és kereszténydemokrata elveket valló párttal együtt hagyta magát az SZDSZ antikommunista kampányával lejárattatni, mert nem tudták bizonyítani, hogy a Nemzeti Parasztpártnak a kommunistákkal lepaktált egykori vezetőitől elhatárolják magunkat. Az ügyvezető elnökség válaszul 1990. június végén a platform néhány prominensének tagsági jogát felfüggesztette.

Az 1990. június 30-i országos gyűlés - a megyei küldöttek többsége akaratának megfelelően - elhatározta a Magyar Néppárt - Nemzeti Parasztpárt elnevezés felvételét, ezzel is kifejezve, hogy a szervezet a Nemzeti Parasztpárt politikai örökösének tekinti magát. A névváltoztatás mindazonáltal nem hozott áttörést a politikai szereplésben: az 1990. őszi önkormányzati választáson a párt mindössze kilenc polgármesteri és huszonegy helyi képviselői mandátumot szerzett.

A Magyar Néppárt - Nemzeti Parasztpárt minden próbálkozása dacára később sem tudott országos politikai tényezővé válni. A kezdeti lendület utáni fokozatos hanyatlás megállíthatatlannak bizonyult, elsődleges oka abban rejlett, hogy a falusi- és az agrárérdekek képviseletét sikeresebben valósította meg a Független Kisgazdapárt és a Magyar Demokrata Fórum. Emellett főleg ez utóbbi szellemi potenciálja messze meghaladta a Magyar Néppárt - Nemzeti Parasztpártét, amely nem rendelkezett olyan karizmatikus vezetőkkel, értelmiségi háttérrel, mint politikai vetélytársai.

1994 elején felmerült, hogy a pártnak egyesülnie kéne a Bíró Zoltán és Pozsgay Imre vezette Nemzeti Demokrata Szövetséggel. Az elnökség nemet mondott a fúzióra, de a 26 alapszervezet közül 22 emellett döntött. A mintegy 1200 főnyi párttagság kétharmada az 1994. március 5-i szolnoki gyűlést követően kilépett a szervezetből, s kérte felvételét a Nemzeti Demokrata Szövetségbe. A Magyar Néppárt - Nemzeti Parasztpárt körül ekkor végképp "elfogyott a levegő", s teljes jelentéktelenségbe süllyedve nem is indult az 1994-es választásokon: szimpatizánsait a keresztény, népi-nemzeti erők támogatására hívta fel. Az évtized végére a párt megszűnt, működését az 1999 novemberében alakult Népi Írók Baráti Társasága keretében folytatta.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

ősz
Múlt-kor magazin 2010

• Az aradi vértanúk özvegyei
• Jan van Eyck és a Rózsa-regény
• A végzetes vonzerejű asszony
• Rosszéletű nők kalandjai a szabadságharc idején
• Hová lettek a bűnösök?
• Erős, mint a Bors, avagy az első magyar munkásmozgalmi kalandfilm
• A mélység titka: magyar roncskutatók víz alatti kalandjai Fokvárostól a Balatonig
• Az eredeti Széchenyi az igazi
• Charles Lindbergh pálfordulása a technikai vívmányoktól a környezetvédelemig