Pusztulás fenyegeti az ujgurok örökségét

2009. március 25. 11:37

Több száz éve állnak változatlanul Kína legnyugatibb nagyvárosa, Kashgar vályogházai, amelyekben nemzedékek óta ugyanazon családok laknak. Az óváros azonban a kínai városfejlesztés és nemzetiségi politika áldozatává válhat: a kormányzat legújabb tervei szerint mindezt elbontanák, és modern lakóépületeket emelnének a veszélyesnek és elmaradottnak nyilvánított épületek helyére.

Korábban

Ez a lépés azonban csak a sokadik a sorban, amelynek során a Hszincsiang tartományban található többségi, ám kínai uralom alatt élő ujgurok attól tartanak, hogy a kormányzat szép lassan eltüntetné korábbi önállóságuk minden nyomát, így kultúrájukat is. A folyamat kezdete akkorra vezethető vissza, amikor az iskolákban pár évtizeddel ezelőtt az ujgur mellett mandarin kínait is tanítani kezdtek. Az ujgurok akkori rokonszenve mostanra megszűnt, hiszen az iskolák egy része már csak ez utóbbi nyelven oktat.

A helyiek ezzel párhuzamosan a tibetiekhez hasonló kormányzati és gazdasági elnyomásként élik meg a jelenkori történelmet, amelynek során hiába szeretnének több politikai és gazdasági autonómiát, ha minden vezető pozíció a bevándorlók kezébe került. Egyes ujgurok ezért az agressziótól sem riadnak vissza jogaik érvényesítése érdekében: Peking azonban időről időre letöri ezeket a lázadásokat, elejét véve, hogy az ujgurok akár egyetlen nemzetközi fórumon is hangoztassák ellenérzéseiket.

Kashgarban jelenleg egy 448 millió dolláros beruházással az óváros 50 ezer lakóját költöztetnék új helyre: a múlt héten meg is kezdték a bontást, és a buldózerek azóta szisztematikusan rombolják szét a közép-ázsiai örökség egyik több száz éves darabját. Ennek indokaként az illetékesek a tűzvédelem mindennemű hiányát és a túlnépesedés negatívumait hozzák fel, ráadásul a tavaly májusi szecsuáni tragédia óta minden hasonló vályogvárost szeretnének eltüntetni. Mindez persze az állami média harsogó tudósításai ellenére is nehéz lesz, hiszen jelenleg összesen a város lakosságának mintegy 42 százaléka, 220 ezer ember él az óvárosban.

A helyiek szerint ez a lépés már egyértelmű asszimiláció, és a leginkább azt tartják felháborítónak, hogy mostani otthonaikat úgy rombolják le, hogy azokat nem is a kínai kormányzattól vették. A kashgari kínai hatóságok nem kommentálták az óváros elbontását. Ez nem is meglepő, hiszen a legtöbb esetben a kulturális örökség elpusztítását hasonló arroganciával, és csak a Han-kultúra érdekeit nézve végzik az illetékesek.