A titokban ünnepelt március 15-ék története
2009. március 14. 10:23 M. Lovas Krisztina
Egy Eger melletti présházban, nevezetesen Pók György úr pincéjében történt 1851-ben, hogy néhány lelkes hazafi egy pohár bor mellett emlékezni merészelt az 1848-as márciusi forradalom emléknapjára. Az ügyből hadbírósági eljárás lett. Talán az egyik "jóbarát" mégsem tartotta meg a titkot, különben nehéz elképzelni, hogyan juthatott e szűk körű találkozó a szigorú hatóságok tudtára. Az elnyomás alatti ünnepségek történetéből szemezgettünk.
Korábban
Sortűz az ünneplőkre
Az összejövetelen egy Lieskowsky József nevű ügyvéd méltatta a három évvel azelőtti forradalmat. „Ma ünnepeljük 1848. március 15-ét, azt a napot, amelyen a magyar nemzet újjászületett. Azért gyűltünk egybe, hogy érzéseinknek nyíltan kifejezést adjunk, melyet a zsarnokság elnémított. Éljen a szabadság! Éljen a nemzet! Átok minden zsarnok fejére!” – ismerhetjük meg szavait abból a jelentésből, mely Geringernek, Magyarország akkori helytartójának készült. Mindez elég volt ahhoz, hogy a haditörvényszék „politikai fondorkodások miatt” Pók Györgyöt két évi, Lieskowszkyt pedig 3 évi várfogságra ítélje.
Az együttes osztrák és orosz katonai túlerő leverte az 1848/49-es szabadságharcot, ezzel megsemmisült az ország alkotmányos berendezkedése, területi egysége és nemzeti önrendelkezése. A hadsereg tisztjeit, a politikusokat, a közigazgatás vezetőit hadbírósági eljárás alá vonták. 1849-50-ben legalább 140 embert végeztek ki, több százan kerültek börtönbe és mintegy 40-50 ezer honvédet soroztak be a császári hadseregbe. Az elkövetkező években a hatalom szinte már hisztérikusan üldözte a nemzeti lelkület legapróbb megnyilvánulásait is. Tiltották a forradalomra emlékeztető szakáll és kalapviseletet, az ereklyévé váló honvéd zászlók, Kossuth bankók vagy a 48-as politikusok arcképeinek rejtegetéséért szigorú büntetés járt.
Társasági összejöveteleken, félreeső kocsmák zugaiban besúgók lesték, hogy elcsíphessenek egy-egy a forradalomra emlékező szót vagy a császárt, esetleg az uralkodó ház jelképeit gyalázó kifejezést. Mindezek ellenére az emberek az ellenállás legkülönfélébb formáit találták meg, az emigráció által is támogatott titkos fegyveres szervezkedéstől kezdve, az éj leple alatt felállított honvéd emlékmű mellett, az aradi vértanúk kezdőbetűiből formált karperec és egyéb forradalomra emlékeztető viseleten túl, akár csak azzal is bosszantották a gyűlölt idegen hatalmat, hogy a lakhelyükre beszállásolt császári katona számára az ételt só és hús nélkül készítették el.
Az 1850-es évek sötét hangulatában március 15-re csupán titokban lehetett emlékezni. A kiegyezésig a politikai élet felpezsdülését a rövid 1860-61-es időszak hozta meg. 1859 nyarán ugyanis Ausztria szégyenletes vereséget szenvedett Solferinónál az egyesült francia-piemonti seregtől, s ennek nyomán elvesztette észak-itáliai tartományát, Lombardiát. A birodalom megrendült külpolitikai helyzetének következtében Magyarországon a nemzeti ellenállás számos formája tört felszínre. 1860-ban pesti diákok, kézművesek és legények nagyszabású március 15-i megemlékezést szerveztek.
Forinyák Géza
A mintegy 500 főnyi fiatalság - erős rendőri jelenlét mellett – megemlékezést tartott a Kálvin téri református templomban, majd a Kerepesi temetőbe indult. A temető bejáratánál azonban sortűz fogadta a kivonulókat. Itt sebesült meg Forinyák Géza elsőéves joghallgató, aki három hét múlva belehalt sérüléseibe. Temetése több tízezer ember részvétele mellett az abszolutizmus elleni néma tűntetéssé vált. A Pesti Napló tudósítója szerint: „Ha csak annyit mondunk, hogy a megjelölt egész útvonal tömve volt néppel, az olvasó némileg képzelheti a sokaságot, mely a temetésben részt vett. A közlekedés e vonalon körülbelül egy órára természetesen megszűnt. A menet elejét a fiatalság képezte, derekát a főváros hölgyei koszorúkkal, számosan a főúri rendből, ezután következett az elláthatatlan sokaság, a polgári társadalom minden rendjei, és a hintók végtelen sora ezek közt az úri fogatok száma a bérkocsik számát is felülmúlta. A koporsót, melyre a feszület előtt nagy virágkoszorú, mögötte babér-füzér s nemzeti szalag volt tűzve, ötven fáklyás vette körül.”
Míg az 1860. március 15-i tűntetés a fiatalság elszigetelt szervezkedésének tekinthető, addig a temetésen jelen lévő több tízezer ember néma demonstrációja nyílván hozzájárult ahhoz, hogy március 15-e emléknapja megerősödjön, s elinduljon azon az úton, mely az első számú 1848-as tartalmú nemzeti ünneppé emelte.
Ausztria megrendült külpolitikai helyzete sürgős belpolitikai változásokat igényelt. Az 1860 októberében kiadott diploma értelmében összehívták a magyar országgyűlést, hogy 1849 után első alkalommal próbálják meg rendezni Magyarország és Ausztria viszonyát. A megindult egyezkedés azonban nem vezetett eredményre, hiszen a magyar politikai elit egyértelműen az 1848-as törvények, azaz a független felelős magyar kormány és a perszonáluniós kapcsolat alapjára helyezkedett. Ez viszont Bécsnek volt elfogadhatatlan. Mindenesetre 1861. augusztus 22-ig, az országgyűlés feloszlatásáig tartott rövid alkotmányos időszak lehetővé tette az eddig elfojtott nemzeti érzések felszínre törését, így a márciusi forradalomról való megemlékezést is. Pesten azonban az ifjúság, okulva az elmúlt év véres eseményeiből, az országgyűlésre készülődő magyar politikusokkal egyetértésben, félve egy botrányos kimenetelű tűntetéstől végül lemondott a márciusi forradalom megünnepléséről. Ezzel szemben az ország számos pontján megemlékezéseket tartottak.
A tudósítások szerint az emléknapot elsősorban a korábbi időszakban kényszerűen elfojtott, a szabadságharc mártírjai iránt érzett gyász kifejezése uralta, a megemlékezések főként istentiszteletek keretében zajlottak, az emberek felkeresték a temetőkben az elesett honvédek sírjait. Debrecenben, Győrben, Nagyváradon a boltok is zárva voltak. Az ünnepnap korlátozott szabadságát jelzi azonban, hogy például Egerben a város katonai parancsnoka nem engedte március 15-én megtartani Tóth Károly, volt honvéd huszár tiszt temetését. Aradon pedig a hatóságok annyira tartottak egy demonstrációtól, hogy megerősített őrség járta a város utcáit, s még az imádkozó asszonyokat is kiutasították a templomból.
A rendbontások és provokációk elkerülésére a sajtó több alkalommal is figyelmeztetett. Az elővigyázatosság nem volt hiábavaló. A feszült hangulat eredményeképpen március 15-én este Győrben illetve Debrecenben az ifjúság szorgalmasan beverte azoknak a házaknak az ablakait, melyek nem voltak kivilágítva az ünnep tiszteletére.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
tavasz
Múlt-kor magazin 2018
- Géza fejedelem helyett felesége, Sarolt irányíthatta az országot
- A pornokrácia évtizedei Rómában – ki is volt az „igazi nőpápa”?
- A kormányzóné, Purgly Magdolna útja Sofronyától Estorilig
- Pergőtüzek krónikája
- Kormányzóné, anyakirálynő, hercegi nagymama - Szilágyi Erzsébet élete
- Péter Gábor, a „szovjet ügynök”
- Hét híres kutya a történelemből
- Verne valóra vált víziói
- Erzsébet királyné anyasága
- Nem volt esélye, hogy bármire is vigye, végül kétszer lett az USA elnöke 16:10
- Koholt vádak alapján hurcoltak kényszermunkára több százezer embert 14:20
- Művészfeleségek munkáiból készít kiállítássorozatot a szentendrei Ferenczy Múzeum 12:20
- Ritka Caravaggio-festményt állítottak ki Rómában 11:20
- Már az első percben gólt rúgott az Aranycsapat az évszázad mérkőzésén 08:20
- Máig nem derült fény a hírhedt géprabló, „D. C. Cooper” kilétére tegnap
- Egyedi humorával nyűgözte le a közönséget Latabár Kálmán tegnap
- Macbeth, a tragikus hős és VI. Jakab, a boszorkányos király tegnap
