Nehézkesen halad a német-lengyel megbékélés

Röviddel azután, hogy a német elüldözöttek szövetsége (BdW) bejelentette Steinbach jelöltségének visszavonását a központot irányítani hivatott alapítványi elnökségből, máris magasra csaptak az indulatok. Miközben a lengyel kormány és a parlament vezetői, valamint az ellenzéki Kaczynski-tábor "jó napról, s jó hírekről" beszélt, a német politikai pártok a döntés kapcsán egymásnak estek.

A CDU/CSU több magas rangú politikusa magasztalta a BdW elnökét, elítélte a lengyel nyomásgyakorlást, a szociáldemokratákat és az ellenzéket pedig Steinbach jelöltségének meghiúsításával, illetve ennek kapcsán "blokádstratégiával" vádolta. Az SPD ezzel szemben megkönnyebbülésről beszélt, a liberális FDP pedig a CDU-elnök Merkel kancellárt vádolta amiatt, hogy "idáig fajulhatott a helyzet".

A Kaczynski-korszak rendkívüli feszültségei után a jelenlegi lengyel kormány 2007 végén történt hivatalba lépését követően jelentősen javultak a két ország közötti kapcsolatok. A BdW és személy szerint annak elnöke által évekkel ezelőtt kezdeményezett emlékhely megosztó vitája lekerült a napirendről, miután a német kancellár ügyes diplomáciával meggyőzte a szomszédokat: a tervezett, s az összes európai elüldözöttnek, illetve kitelepítettnek emléket állító, kiállítási és dokumentációs központ nem az elsősorban Varsó és Prága által gyanított történelemhamisítást, hanem a megbékélést szolgálja. Sőt a kancellár azt is elérte, hogy - elsőként Magyarország mellett - Lengyelország is közreműködését, történészeinek és más szakértőinek részvételét ígérte. Az emlékhely ellen korábban ugyancsak hevesen tiltakozó Csehország ugyan nem foglalt állást, Varsó azonban feladta korábbi szembenállását, majd lemondott arról az alternatív tervről is, hogy a központot Gdanskban hozzák létre.

A dolgok tehát a "legjobb" mederben haladtak egészen a közelmúltig, amikor ismertté vált, hogy a német elüldözöttek szervezete Steinbachot jelöli a központ irányítói testületébe. Lengyelországban egy csapásra felszöktek az indulatok, a sajtóban a BdW-elnököt rágalmazó, s rég nem tapasztalt németellenes kampány indult, varsói kormánypárti és ellenzéki politikusok egyhangúlag tiltakoztak a német Wehrmacht-katona gyermekeként, 1943-ban a megszállt Pomerániában született Erika Steinbach tervezett szerepvállalása ellen. A lengyel kormány még azt is kilátásba helyezte, hogy felmondja a II. világháború kitörésének 70. évfordulója alkalmából szeptemberre tervezett közös megemlékezéseket. A lengyel-német viszony ismét megrendült, Angela Merkel német kancellár és Donald Tusk lengyel miniszterelnök pedig válságtanácskozásra ült össze.

Steinbach jelöltségének "önkéntes" visszavonása ilyen körülmények között kihúzta az újabb feszültség "méregfogát", mégpedig anélkül, hogy a kancellárnak közvetlenül közbe kellett volna lépnie. Merkel egyébként nem tett mást az elmúlt napokban, csak a német-lengyel megbékélés fenntartásának szükségességét hangoztatta, de Steinbach személyével kapcsolatban nem foglalt állást. Ami nem is lett volna könnyű számára, hisz a konzervatív Erika Steinbach a kancellár pártjának Bundestag-képviselője, sőt parlamenti tisztségekkel is rendelkező politikusa.

Ráadásul az ellene felhozott lengyel vádak túlnyomó többsége a német konzervatívok szerint egyáltalán nem felel meg a valóságnak. Így nem igaz az, hogy Steinbach a kitelepítettek, illetve elüldözöttek emlékhelyének tervével a német szerepvállalás meghamisítására törekedett volna, s nem felel meg a valóságnak az sem, hogy a BdW-elnök támogatta a hírhedt porosz vagyonkezelő társaság törekvéseit a német kitelepítettek kártalanítására. Amitől egyébként az egymást követő német kormányok is a leghatározottabban elhatárolódtak. S bár igaz, hogy Erika Steinbachnak jóval korábban voltak félreérthető nyilatkozatai, a BdW-elnök az elmúlt években több személyes látogatás során is igyekezett meggyőzni a lengyeleket arról, hogy a megbékélést kívánja elősegíteni. S közvetve arról, hogy az ok és az okozat, azaz a háború és az azt követő kitelepítések szigorúan különválasztandók.

A megfigyelők szerint túlzottnak tűnő lengyel vádaskodások azt azonban mindenképp bizonyítják, hogy 64 évvel a II. világháború befejeződése után még mindig rendkívül kényesek a lengyel-német kapcsolatok, s a tényleges megbékélés zökkenőkkel, nehézkesen halad. Miközben a több kelet-európai országból, köztük Magyarországról is kitelepített csaknem 15 millió németet ért jogtalanság, és általánosságban az európai kitelepítések jogtalansága nem vonható kétségbe, mindez "eltörpül" a náci háborús bűncselekmények súlya mellett. Ebből kiindulva a kitelepítésekről megemlékezni kívánó Erika Steinbach sokak szerint nemcsak a megbékélés, hanem a történelem "áldozata" is.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

21. A világvallások és összehasonlításuk
V. Politikai intézmények, eszmék, ideológiák

• Miért nem ettek a japánok 1200 éven át húst?
• Miként gondolkodtak isteneikről a vikingek?
• Nem a vallási ellentétek okozták VIII. Henrik szakítását Rómával
• Hol van Keresztelő Szent János feje?
• A társadalmi homogenizáció véres eszköze – így született az inkvizíció
• Az iszlám születése – ki volt Mohamed próféta?
• Kincsekért, foglyokért, dicsőségért vagy vallásuk védelmében támadtak a vikingek Európára?
• „Az elképzelhető legarrogánsabb és leggonoszabb emberek”: kik voltak a török elit keresztényből lett muszlimai?
• Öngyilkosság vagy megvilágosodás – így mumifikálták önmagukat a buddhista szerzetesek