Mégsem volt gyilkos szajha Lucrezia Borgia

2009. január 9. 09:16 Science Daily

A népszerű hiedelmek szerint Lucrezia Borgia, ferrarai hercegnő (1480- 1519) egy kegyetlen nő volt, aki mindent megtett a hatalomért. Egy új kutatás szerint azonban igencsak messze állt tőle bármilyen politikai intrika, és valójában a kor egyik leghíresebb földbirtokosa és kísérletező kedvű kapitalistája lehetett.

Korábban

Diane Yvonne Ghirardo történész szerint Lucrezia Borgiát jobban érdekelték az üzleti lehetőségek, mint a politika világának intrikái. Ez utóbbi képet csak a kortársak rosszindulatának, illetve Victor Hugo regényeinek köszönhetjük, amely már a végzet asszonyaként mutatta be a törékeny szőke hölgyet.

VI. Sándor törvénytelen lánya a valóságban egy tehetséges és okos nő volt: 30-50 ezer hektár föld fölött rendelkezett Itália északi részein. Ghirardo szerint „csak azt látjuk, amit keresünk, és nem a teljes képet”, hiszen Lucreziát korábban egy ostoba, számító, és csak saját hasznát kereső veszélyes nőszemélyként ismerhettük, és nem is voltunk kíváncsiak másra. Valójában azonban minden szükséges információ ott volt a levéltárakban, ám mivel nő volt, a kutatók csak figyelték, hogy mennyi ruhát, ékszert, vagy műkincset vett. Senki nem nézte a könyvelések más tételeit - mondta el Ghirardo, akinek hét évébe került, mire sikerült a teljes képet összeraknia.

A Renaissance Quarterly szakfolyóirat legújabb számában megjelent tanulmány szerint a nő a korábban értéktelen mocsaras területeket változtatta mezőgazdaságilag is művelhető, értékes földekké, ahol szinte mindent termelhetett, és az innen származó mezőgazdasági termények haszna is igen komoly bevételt jelentett számára. Éppen ezért Lucrezia egy igazi kapitalista volt: a lehető legolcsóbb földterületek megvásárlásával, és nem kevés pénz befektetésével hatalmas profitot termelt.

Ilyen volt az az üzlet is, amelyet a nő Don Ercole d'Estével, férje unokatestvérével kötött. Ennek értelmében Lucrezia megkapta a Ferrara nyugati részén fekvő Diamanta egyik felét, amelyért cserébe azt kiszárította, és csatornahálózatot építettetett ki rajta. Ezután megkezdte a korábban hasznosítatlan, víz alatt álló hatalmas földterület szakszerű műveltetését, ám azt addig nem vásárolta meg, amíg nem, volt rá szükség, így csak a befektetés megtérülésével, és a haszonnal kellett foglalkoznia.

A dokumentumok több más dolgot is elárulnak, így például azt, hogy Lucrezia nagyon jól értett a szerződések megkötéséhez, a határviták elrendezéséhez, vagy éppen a vízügyi mérnökök alkalmazásához. Volt olyan eset, hogy zálogba adta értékes rubintokból és gyöngyökből álló fülbevalóját, hogy még több vízi bivalyt vehessen. Mindezeket nem csak profin, hanem kimagaslóan jól végezte, és még a férfiak sem folytattak ilyen nagyságrendű és mértékű ügyleteket.

Ráadásul a megvásárolt földek Lucrezia nevére, és nem férjéére kerültek, így a haszon is az ő nevén volt, és a féfrfi nem látott plusz bevételt ebből. A megtermelt pénzt szinte azonnal befektette, és a korábban már művelt földek helyett mindig hasonlóan katasztrofális állapotú területeket vett magának. Ez a kutatónő szerint egyben spirituális és vallási igényeit is kielégítette, hiszen a földek „megmentése” mintegy őt is jobbá tette.

A nő 39 éves korában, nyolcadik gyermeke szülésébe halt bele. Érdekesség, hogy hasonló földügyletekre legközelebb csak három évtizeddel később került sor Itáliában. Ghirardo szerint Lucrezia nem csak kora, hanem neme korlátait is ledöntve vált a sikeres, üzleti életben is boldoguló nő egyik legkorábbi mintaképévé.