Cáfoltak egy második világháborús összeesküvés-elméletet
2008. december 8. 08:47 The New York Times
Az egyik legismertebb második világháborúval kapcsolatos összeesküvés-elméletnek számít az a teória, amely szerint Washingtonban mindvégig tudtak a Pearl Harbor ellen készülő támadásról, ám semmit sem tettek annak megakadályozása érdekében, hogy az ország ezzel beléphessen a második világháborúba. Az elméletet alátámasztó tények azonban ingatag talajon állnak - derül ki egy új tanulmányból.
Korábban
Bár a hasonló elméletek évtizedek óta népszerűek, igazi reneszánszukat a szeptember 11-i támadások hozták meg, hiszen azok esetében is több tucatnyi teória született. Jelen esetben azonban senki nem látta, vagy hallotta azt a japán hírműsort megszakító, kódolt üzenetekkel teli időjárás jelentést, amely világszerte arra utasította volna a japán diplomatákat, hogy semmisítsék mega titkosított dokumentumokat, és kódokat, mert kezdetét veszi a szövetséges nagyhatalmak elleni háború – áll a tanulmányban.
A kormányzati tisztviselők emlékei szerint - akik egyébként kulcsfigurái voltak a konspirációnak -, ez az üzenet december 4-én, a támadás előtt három nappal került adásba. A Nemzetbiztonsági Hivatal (NSA) történészei ezen elképzelések valóságalapjának próbáltak utánajárni akkor, amikor az amerikai és külföldi hírszerzési forrásokat és átírt üzeneteket elemezték újra. Ennek során kiderült: bár lehetséges, hogy Washington más forrásokból értesülhetett a támadásról, ilyen rádióüzenet a támadás előtt nem hangzott el.
Arról egy 1941. november 19-én elfogott és megfejtett üzenet árulkodik, hogy háború kitörése esetén hasonló üzenettel jelzik majd a felkészülést. Eszerint ha a háború küszöbön áll, akkor a japán nyelven sugárzott hírekben négyszer ismétlik majd meg a "feltámad a szél" kifejezést. A „keleti esős szél” az Egyesült Államokat, a „felhős, északi szél” a Szovjetuniót, a „tiszta, nyugati szél” pedig Nagy-Britanniát jelentette volna. Az NSA Kriptográfiai Történeti részlege által kiadott jelentés szerzői, Robert J. Hanyok és az egykori David Mowry szerint azonban hasonló rádióadás végül nem ment ki az éterbe, és annak meglétét csak a háborús felkészületlenséget eltussolni vágyó diplomaták terjesztették el.
A kérdéssel már egy 1946-ban vizsgálódó Kongresszusi Bizottság is szembesült, akik nem tudtak dűlőre jutni a kérdésben, ugyanis már akkor is mindenki másként emlékezett. A The New York Times korabeli beszámolója is azzal érvelt, ha volt ilyen üzenet, akkor a washingtoni katonai vezetés nagyon komoly hibát követett el, hogy azt nem továbbította Hawaii katonai parancsnokságára.
Ráadásul a korban Washington figyelme másfelé irányult: a legfontosabbnak az atlanti térség megfigyelését tartották, így a japánok sikeresen vezették félre őket flottájuk pontos hollétével kapcsolatban. Hanyok szerint az összeesküvés-elmélet elvonja a figyelmet az igazi problémáról, azaz hogy mennyire bürokratizált és hatástalan volt a hírszerzés szervezete.
Az a kutatók szerint is egyértelműnek tűnik, hogy Washington már december 1-e után tudott arról, miszerint a japán diplomaták utasítást kaptak a dokumentumok megsemmisítésére. A hírszerzés azonban olyan gyengén működött, hogy a részinformációkat nem tudták összerakni, és nem tudták megfejteni a helyzet okait. Sok esetben ellentmondásosnak és zavarónak találták a japán lépéseket, ráadásul ezekre az iratmegsemmisítésekre úgy került sor, hogy a várva várt rádióadás még nem hangzott el.
A szerzők szerint ráadásul egyes bizonyítékok arra utalnak, hogy ez az ominózus rádióadás 6-7 órával Peral Harbor után hangozhatott el: így ez sosem lehetett olyan előjel, amivel fel lehetett volna készülni a támadásra. Ráadásul, ha bármilyen üzenet is elhangozhatott az teljességgel haszontalan lehetett azoknak, aki hallották, hiszen nem tudtak a japán flotta hollétéről, így maximum ázsiai támadásokra számíthattak - Pearl Harbor veszélyeztetettsége még csak elméletben sem merülhetett fel.
Az amerikai vezetés ennek ellenére tudott egy közelgő háborúról: az Egyesült Államok Nemzeti Levéltárban tavaly került elő az a memorandum, amelyet 1941. november 13-án a CIA elődje, a Office of Strategic Services (OSS) igazgatója, Wililiam J. Donovan írt az elnöknek. Ebben a német megbízottal folytatott beszélgetéséről számolt be, amelyből kiderült: a japánok csak időt próbálnak nyerni, és csak idő kérdése, amíg a szigetország fellép az amerikai fenyegetés ellen, és ezen felül minél tovább várnak, annál nehezebb és lehetetlenebb lesz bármilyen sikeres támadást végrehajtani.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Olümpiasz sem tudta megakadályozni fia, Nagy Sándor dinasztiájának bukását 09:06
- Inspiráló nőknek is otthont adott a tiszadobi Andrássy-kastély 09:05
- Egyetlen hete maradt, hogy a forradalom hősévé váljon Gérecz Attila tegnap
- Alattvalói joviális öregúrként és zsarnokként egyaránt tekintettek Ferenc Józsefre tegnap
- Elkezdődött a nevezés a Kecskeméti Animációs Fesztiválra tegnap
- Nyugdíjba vonulás után is rendkívül népszerű maradt Both Béla tegnap
- Csaknem húsz évet kellett várni az Erzsébet híd újjáépítésére tegnap
- VIII. Henrik egyházszakadási törekvéseiért kis híján I. Jakab bűnhődött 2024.11.20.
