Amikor a falevelek tényleg lehullottak

Bulgária és Törökország estek ki elsőként

Az európai hatalmak évtizedek óta készültek a nagy erőpróbára, a kikristályosodott szövetségi rendszer egyik oldalán a "központi hatalmak" (Németország és az Osztrák-Magyar Monarchia), a másik oldalon az antant (Franciaország, Nagy-Britannia és Oroszország) álltak. A lőporos hordóba vetett égő gyufaszál a szarajevói merénylet volt: 1914. június 28-án egy szerb diák meggyilkolta Ferenc Ferdinánd osztrák-magyar trónörököst. Németország biztatására a Monarchia 1914. július 23-án ultimátumot intézett Szerbiához, majd július 28-án, egy hónappal a merénylet után hadat üzent. A "nagy háború" igen gyorsan megkapta a világháború minősítést, hiszen sem a harcok, sem a hadviselő államok nem korlátozódtak Európára. (A világháborút senki nem nevezte elsőnek, mert fel sem merült a gondolat, hogy az megismétlődhet.)

Kevéssel a háború kitörése után a britek megtámadták a német gyarmatokat, majd (a központi hatalmak oldalán) hadba lépett az Oszmán Birodalom, 1915-ben (az antant oldalán) Olaszország is, Oroszország 1917-ben dőlt ki. A korlátlan német tengeralattjáró-háborún felbőszült Egyesült Államok 1917-ben avatkozott be (szintén az antant oldalán), s ezzel a háború el is dőlt. Az Európába szállított kétmillió amerikai katonának és a hatalmas mennyiségű hadianyagnak köszönhetően az antant 1918 tavaszán meg tudta állítani az utolsó nagy német támadást, majd ellentámadásba átmenve döntő fölényre tett szert.



Augusztus 8-án Amiens városától keletre az antant erők meglepetésszerű támadást hajtottak végre 600 tank és közel 2000 repülő bevetésével. Az új típusú támadás néhány óra alatt 20 km szélességben elsöpörte a német frontot. Ludendorff emlékiratában augusztus 8-át a német hadsereg "fekete napjának" nevezte. Ekkoriban a nyugati nagyhatalmak már közel kétszeres erőfölényt összpontosítottak a nyugati hadszíntéren, és fölényüket hónapról hónapra fokozták. Emellett a hadviselés módja is lényegesen megváltozott. A tankok és a repülők tömeges bevetésével áthatolhatóvá vált a korábban áttörhetetlen beásott védelem. A német hadsereg megkezdte visszavonulását. A katonai vezetés abban reménykedett, hogy le tudja lassítani az antant támadását, és rövidebb arcvonalon tartós védelemre rendezkedhet be.

A tavaszi német támadás kivédése után az antant hadvezetés elkezdte megerősíteni balkáni hadseregét. Június végén e hadsereg élére az egyik legkiválóbb francia tábornokot, Franchet d'Esperey-t állították. A főleg francia és szerb katonákból álló, de angolokat, görögöket és olaszokat is tömörítő, mintegy 350 ezer főnyi fegyveres erő fölényes tűzerővel rendelkezett. A balkáni antant hadseregnek széles körű katonai és politikai feladatai voltak. Mindenekelőtt el kellett érnie Németország szövetségeseinek kapitulációját, majd - amennyiben a német fegyverletétel még nem történt meg - Ausztria-Magyarországon keresztül kellett volna felvonulnia Németország ellen. Ugyanakkor jobbszárnyával Románia, illetve Oroszország térségébe kellett behatolnia, feladatot vállalva az oroszországi „káosz" felszámolásában.



Franchet d'Esperey hadserege szeptember 15-én Görögország északi határától kezdte meg a gyalogsági támadást. A bolgárok nem tudtak és nem is akartak ellenállást kifejteni, így az sikerrel gördült észak felé. Néhány német és osztrák-magyar hadosztály már elkésve érkezett. A bolgár front összeomlott. A bolgár kormány fegyvernyugvást kért; megbízottja és Franchet d'Esperey szeptember 29-én aláírták a fegyverletételi egyezményt. Bulgáriának azonnal ki kellett ürítenie a határain túl elfoglalt területeket és hadseregét három hadosztálynyira csökkenteni. A szövetségesek szabad áthaladást nyertek Bulgária területén, és bármely általuk szükségesnek tartott stratégiai pontot megszállhattak. A bolgár hadsereg kapitulációjával egy időben mozgásba jött a bolgár belpolitika is: forradalom söpörte el a háborúzó vezető réteget.

Bulgária kapitulációja katonailag tarthatatlan helyzetbe hozta a már amúgy is utolsó erőit felhasználó Törökországot. A palesztinai és a mezopotámiai fronton a török hadsereg folyamatosan húzódott vissza. Franchet d'Esperey balkáni támadásának indulása és Bulgária kapitulációja révén a két török tengerszoros és Isztambul is közvetlenül veszélyeztetetté vált A török hadseregnek nem volt tartaléka arra, hogy számára új katonai csoportosítást hozzon létre. A török hadvezetés és a kormány október utolsó napjaiban fegyverszünetet kért. 1918. október 30-án a Mudrosz kikötőjeben horgonyzó angol cirkáló, az Agamemnon fedélzetén írták alá a török fegyverletételt. Törökország ezáltal kiesett a háborúból, az Anatóliában kirobbanó belső nemzeti és szociális villongások zűrzavaros állapotokat eredményeztek.

1. Bulgária és Törökország estek ki elsőként
2. Monarchiák bukását hozta a november

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

9. Demográfiai változások Magyarországon 1945-től
II. Népesség, település, életmód

• Propagandakampánnyal sem tudtak sok magyarországi szlovákot rávenni a Csehszlovákiába költözésre 1946-ban
• Hiába tiltakoztak sokan, több tízezer magyarországi németet telepítettek ki a kollektív bűnösség elve alapján
• Szinte bárki felkerülhetett a kitelepítendők listájára Rákosi alatt
• Magyarok is települtek át „szlovákként” Csehszlovákiába a lakosságcsere keretében
• Megérdemelték a kitelepítést a németek?