Közös kezdetek a Kárpát-medencében

2008. szeptember 15. 14:44 Kollai István

A vizsgált korszak (6.-9. század) szlovák és magyar interpretációja nemcsak minőségében különbözik, hanem szembetűnő a mennyiségi eltérés is: a szlovák történelem-tankönyv jóval nagyobb hangsúlyt helyez a honfoglalás előtti szláv államalakulatok bemutatására, mint a magyar tankönyvek.

Korábban

A korai szláv államalakulatok szlovák és magyar interpretációja

A magyar könyvek szerint elsőként a morvák hoztak létre tartós államot a térségben, melynek központi magja a Morva völgyében volt; a Kárpát-medence északnyugati részére pedig Szvatopluk alatt (870-894) sikerült kiterjeszteni hatalmukat. A „Nagymorva Birodalom” elnevezés a magyar könyvben nem használatos. A morvák előtti időszakból Samo, aki a hetedik században élt, nem kerül szóba; a kilencedik század közepén tevékenykedő Pribina pedig egy mondat erejéig kerül említésre, mint egy kisebb dunántúli szláv fejedelemség ura, Zalavár központtal.

Ezzel szemben a szlovák tankönyvben részletesen bemutatásra kerül Samo államszervező munkája, ennek rövidéletű sikere. A könyv konklúziója szerint „ez volt az első szláv kísérlet saját állam létrehozására”, területileg pedig régészeti leletekre hivatkozva a Kárpát-medence nyugati felében helyezi el, oda, ahova Pribina államát és a Nagymorva Birodalmat is. Mindebben a tankönyv a térségbeli szláv kontinuitás bizonyítékát látja.

Pribina kilencedik századi államalakulatát a szlovák tankönyv „nyitrai hercegségnek” nevezi, és „őseink első államalakulatának” tartja. A mellékelt térkép azt mutatja, hogy Pribina országa a mai Szlovákia nyugati felét foglalta el, a kísérőszöveg szerint pedig „a régészeti leletek sűrűsége azt mutatja, hogy Délnyugat-Szlovákia területén volt Pribina hercegségének a magja”. A szlovák tankönyv a magyarnál jóval részletesebben foglalkozik a Nagymorva Birodalommal – jelen tanulmánynak nem célja az eseménytörténet részletes bemutatása. Annyit érdemes kiemelni, hogy a hivatalos szlovák emlékezetpolitika által előtérbe tolt Cirill-Metód tradíció komoly helyet kap a könyvben: négy oldalon keresztül foglalkoznak a térítőpárossal.

A nagymorva államra nézve a szlovák tankönyv szerint a legnagyobb veszélyt a Kárpát-medencét meghódító magyar törzsek jelentették, de a belső gyengeséget is megemlítik a szerzők: „Úgy tűnik, hogy a Nagymorva Birodalmat csak az uralkodó erős személyisége tartotta össze”. A szerzők kiemelik azt is, hogy a honfoglaló magyarok e területeken fejlett mezőgazdaságot, egyházszervezetet és közigazgatást találtak, mely hozzájárult „kulturálódásukhoz” [skultúrnenie] és a kereszténység terjedéséhez. Mindennek, illetve a gyors szláv asszimilációnak a bizonyítéka a tankönyvi interpretáció szerint a szláv jövevényszavak. A magyarokra nézve egy kifejezetten negatív megjegyzést találunk, miszerint a templomokat a honfoglaló magyarok lerombolták, és korlátozták a szabad vallásgyakorlást.