Látványorgiával érkezik az óangol hőseposz

Germán hősmítosz keresztény elemekkel

A film alapjául egy ősi germán hősmonda verses feldolgozása szolgál: a Beowulf az egyetlen olyan, népvándorlás kori óangol epikus költemény, amely teljes terjedelmében fennmaradt, így a görögök eposz-irodalmától eltekintve ez a legrégibb hasonló történet Európában. A művet elsőként A Gyűrűk Ura szerzőjeként ismertté vált J.R.R. Tolkien elemezte tudományosan: 1936-ban a `Beowulf and the Critics` (Beowulf: szörnyek és ítészek) címen megjelent esszéje máig az eposz-kritika egyik alapszövegének számít.

A legendás Beowulf Dániában és Svédország déli részén játszódik az 5. század végén illetve a 6. század elején, inkább mitikus, mintsem történeti síkon. E szerint egy Grendel nevű óriás szörnyeteg tartja rettegésben az idős dán uralkodó, Hrothgar király fényes csarnokát, a Heorotot, éjről éjre megtizedelve a király válogatott harcosait. Amikor a geatok országában (gaut törzs) élő ifjú Beowulf hírét veszi ennek, fiatal, elit harcosokból álló csapatával elhatározza, hogy átkel a tengeren és megvív Grendellel, hiszen már kora ifjúságától kezdve óriásokkal és tengeri szörnyekkel kelt birokra. Hrothgar udvarában, a Szarvas-csarnokban aztán legyőzi Grendelt, majd pedig bosszúra szomjas szörnyeteg anyját, aki azért emelkedik ki vízalatti mágikus barlangjából, hogy fiáért bosszút álljon.

Beowulf követi a szörnyet a tó vizébe, és egy, a barlangjában talált, óriások által kovácsolt karddal végez vele. Miután hazatér Dániából, a történet ötven évet ugrik: Beowulf a geat király, Hygelac seregében szolgál, s idővel ő ül a trónra. Hatalmas és hírneves uralkodóvá válik, ám egy tűzokádó sárkány kezdi pusztítani országát, aki azért gerjedt féktelen haragra, mert egy szolga elrabolt a kincsei közül egy kupát.

Az ősz király ekkor felölti páncélját és fegyverzetét, majd hosszú beszédben idézi fel dicső ifjúságát, azután pedig fölkeresi a sárkány barlangját, s noha egy fiatal harcosa, Wiglaf segítségével halálra sebzi a fenevadat, a viadal közben maga is végzetes sebet kap. Beowulf holttestét - saját kérésére - a háborgó tenger mellett emelkedő sziklaszirt tetején emelt máglyán égetik el.

A mű ránk maradt kézirata a 10. század végéről származik, kései nyugati szász dialektusban íródott, amely korábbi angol nyelvi sajátságokat is megőrzött. A főhős, Beowulf köré a 7. század közepén formálódhatott epikus hagyomány. Az egész eposzt a 8. században, már a Brit-szigeteken szerkesztették egybe, feltehetőleg egy udvari énekes, aki tekintélyes irodalmi műveltséggel rendelkezett, keresztény volt és jól ismerte a Bibliát, művét mégis az északi germán epikus történetek mintáját követve, a szóban előadott költemények szabályait betartva jegyezte le.

Néhány történeti forrásból ismert személy is szerepel a költeményben, mint például Eormenric keleti gót vagy Ongentheow, a 6. század elején csatában elesett király. A mű kronológiáját is az ezekhez hasonló adatok alapján állították fel, ám Beowulf személyéről hallgat a történelem. A történeti kutatás számára ezért mostanra a műben fellelhető, beavatásra utaló gazdag motívumrendszer vált fontossá.

1. Germán hősmítosz keresztény elemekkel
2. Küzdelem Isten haragjával
3. Férfi hős a nőiesség sötét szörnyei ellen