Nem szívesen kollaboráltak a lengyelek a nácikkal

Kudarca fulladt a gorálok mozgósítása

A tengerkék rendőrség egy tagja. A jobboldali zseben fémkorong, ami a rendőr személyi számát mutatta, a bal karján piros szalag egy fehér színű "Generalgouvernement" felirattal

A schutzmannschaftosok a délkelet-lengyelországi Dębica Waffen-SS táborában kapták meg a kiképzést, ahol azonban a lengyelek és a későbbi SS Galizien hadosztály ukrán katonái között alakult ki konfliktus. 1943 novemberében a tisztikarral együtt közel 600 fős alakulat a Schutzmannschaft Batallionok közül a 202-es sorszámot kapta meg.

A lengyel kisegítő rendőrök először a mai Fehéroroszország területén teljesítettek szolgálatot (köz- és vasutak védelme, szovjet partizánok elleni harc), később ukrán területeken. Mivel ekkorra szélesedett ki az UPA lengyelellenes akciója (az ukránok közel 60 lengyel nemzetiségű civilt gyilkoltak le), a Batallion nagy része 1943 novemberében dezertált, és csatlakozott a helyi lengyel önvédelmi egységekhez. A maradékot (kb. 200 fő) 1944 elején Lembergbe, majd Stuttgart mellé vezényelték, s azév májusában feloszlatták.

A lengyel Tátra lábainál, Zakopane környékén, Podhalében laknak a gorálok (vagy gurálok), akik a hagyományaikat hűen őrzik és a lengyel nyelv egyik dialektusát beszélik. Az ország megszállásakor a németek egy külön tervet dolgoztak ki, hogyan lehetne a gorálokat külön népcsoportként kezelni, s ehhez a helyi vezetők némelyikében még partnerre is leltek. Megalakult a németekkel kollaboráló Goralenverein, amelynek az élére a háború előtt a Parasztpárt befolyásos vezetője, Wacław Krzeptowski került, aki a gorálok germán származását népszerűsítette (Goralenvolk). Már 1939 novemberében meglátogatta Frankot a krakkói Wawelben, s pár nappal később a kormányzó viszonozta a látogatást, személyesen jelent meg Gorálföldön.

1940 nyarán lakosság-összeírást tartottak Podhalében, amelyet a megszállók felhasználtak a Goralenvolk népszerűsítésére - a helyi lakosok választhattak a lengyel személyi azonosító iratok (Kennkarte) vagy a gorál iratok elfogadása között. Az utóbbi - az ígéretek szerint - megóvta tulajdonosát a német kényszermunkára való hurcolástól, és nagyobb élelmiszeradagot is biztosított. Az előnyök ellenére mindösszesen 27 ezer gorál (18%) kérte ilyen dokumentum kiadását.

A németek már 1939 késő őszén a koncentrációs táborokat őrző, ún. SS Totenkopf alakulatok szervezésébe fogtak a gorál lakosság között - ám az akció totális kudarccal végződött (csupán két fő nyilvánította ki csatlakozási szándékát). Újabb toborzás Podhale területén 1942 végén kezdődött, s a cél egy helyiekből álló, önkéntes SS légió (Goralische Freiwillige SS Legion) megalakítása volt. A németek 10 ezer fő jelentkezésére számítottak, ehhez képest - az intenzív propaganda és fenyegetések ellenére - csupán 400 fő jelent meg a toborzóhelyeken.

Ebből 300-at irányítottak (ma a lublini vajdaságban fekvő) Trawnikba, ahol az SS kiképzőtábora volt. Különféle betegségek vagy dezertálás következtében az alakulatot nem lehetett megalakítani - a megmaradt gorálok egy részét Auschwitzba vezényelték, másikat pedig Németországba hurcolták kényszermunkára. A Goralenvolk-akció kudarcát mi sem jelzi jobban, mint hogy a londoni lengyel emigráns kormány irányítása alatt álló Honi Hadsereg egyik különleges egysége a Tátrában bujkáló Krzeptowskit felkutatta, és - mint árulót - kivégezte 1945 januárjában.

A Lengyelországot megszálló németek valójában nem akartak - francia, norvég vagy szlovák mintára - bábkormányt létrehozni. Megelégedtek a Főkormányzóság megszervezésével, és a terület gazdasági és emberi erőforrásainak kiszipolyozásával, illetve a lengyel társadalom töredékét érintő kollaborációval.

Lagzi Gábor - Terra Recognita Alapítvány

1. Sikeretlen toborzások, minimális részvétellel
2. Kudarca fulladt a gorálok mozgósítása