A kalandor írónő kalandjai

2001. november 10. 14:50

Agatha Christie életének egy fontos szakaszát mutatja be most a British Museum új kiállítása . Amikor elvált hűtlen férjétől az angol írónő, felszállt az Orient-Expresszre, és útja végére nemcsak leghíresebb regényeinek élményanyagát kapta meg, hanem egy új életet is, Max Mallowan régész mellett.

1928-at írunk. Agatha Christie már ismert írónő, de magánélete romokban van. Minél előbb el akar indulni, a lehető legmesszebbre. Először Indiára gondol, de végül az Orient Expresszt választja, amelyet korábban már sokszor megcsodált. Akkoriban azonban még elég nehéz volt megszabadulni a brit világbirodalomtól. A vonatban Christie megismerkedett egy előkelő hölggyel, aki Bagdadba való megérkezése után "védőszárnyai" alá akarja venni.

A 38 éves írónő már-már beletörődik a teadélutánok, a teniszpartik rémálmába, amely elől éppen menekül, amikor lehetősége nyílik, hogy ellátogasson az Irak déli részén fekvő ősi sumér város, Ur romjaihoz. Ez a látogatás alapjaiban változtatja meg Agatha Christie életét: "Beleszerettem Urba, alkonyi szépségébe, az árnyékban álló Zikkuratba, és ebbe a homoktengerbe, amely állandóan változtatta a színeit: hol rózsaszín, hol kék, hol őszibarack-színű, hol mélylila volt" - írja önéletrajzában.

1930 márciusában visszatér az ásatásokhoz. Ez alkalommal Katherine Woolley, Leonard Woolley régész rejtélyes felesége rábízza őt férje fiatal asszisztensére, Max Mallowan-re, hogy vezesse őt körül a romoknál. Autójuk lerobban a sivatag kellős közepén, vizük elfogyott. Agatha, igazi angol hidegvérrel, a reménytelen helyzetet arra használta fel, hogy sziesztázzon egyet a kocsi árnyékában.

A nála 15 évvel fiatalabb Max beleszeret és eldönti: ha túlélik a kalandot, feleségül veszi. Egy év múlva már együtt mennek Ninivébe, az asszír birodalom egykori fővárosába. A hazafelé úton az Orient Expressz vesztegelni kényszerül Görögországban az árvíz miatt. Ekkor születik meg a Gyilkosság az Orient Expresszen, amelynek mind a 44 különböző nyelvű kiadása látható a British Museum új kiállításán. Ezt a rendkívül népszerű krimit követte a többi közel-keleti történet: Gyilkosság Mezopotámiában (1936), Halál a Níluson (1937),Randevú a halállal (1938).

A kiállítás szervezői szerint a Gyilkosság Mezopotámiában áldozata ugyancsak hasonlít Katherine Woolley-ra, aki állítólag kellő humorérzékkel fogadta modellségét. Azt kevesebben tudják, hogy Agatha Christie régészeti rajongása nem állt meg az egyszerű ihletnél. Előfordult, hogy félretett egy kéziratot azért, hogy egy ásatásnak hivatalos fotósa legyen, és különösen fejlett technikát dolgozott ki a 2500 éves elefántcsont pénzérmék szárítására.