11 mitológiai lény, amely az emberiség legelemibb félelmeit testesíti meg

2018. szeptember 12. 08:22 Múlt-kor

Korábban

A qalupalik

A sarkvidéki inuit (eszkimó) gyermekek régóta tudják, nem szabad a vízparthoz túl közel menni, mert ott a jég alól leselkedhet rájuk a qalupalik. A szüleik azt is elmondják nekik, hogy amikor a lény a közelben van, a tenger alól hallatszik dalának távoli zúgása. Amikor nem bírja türtőztetni magát, a qalupalik akár még kocogtathatja is alulról a jeget ujjaival.

A qalupalik csupán egy pillanat töredékéig látható, amíg elragadja áldozatát. Kiugrik a víz alól, hosszú, hegyes körmeit áldozatába mélyesztve. A gyermek csupán egyetlen rövid pillantást tud vetni arcára, amely egy, a vízben való rothadástól feldagadt és elzöldült női arcra hasonlít. A qalupalik belegyömöszöli a gyermeket egy általa viselt, úgynevezett amautba – az inuit anyák kabátjain lévő jellegzetes erszény, amelyben kisgyermeküket hordják –, és elmerül a tengerben.

A gyermek utolsó pillanataiban fájdalmak közepette fagyhalált hal a víz alatt: kiáltásra nyitott száját megtölti a jéghideg víz, majd érzi megfagyni vérét ereiben, miközben hallja, ahogy a felszín felett családja távolodó, elfojtott hangon kiáltja nevét.

A qalupalik meséjét minden bizonnyal azért mesélik az inuit gyermekeknek, hogy távol tartsák őket a veszélytől – legfőképpen a sarkvidéki tengerek kiszámíthatatlan jeges felszínétől. „Dala” a repedni készülő jég morajlása lehet, körmei kopogása pedig a jég törésének hangja.