Régóta rejtőzködő laboratóriumi gyilkost fedett fel az elismert vegyésznő halála

Későn észlelt mérgezés

1996 novemberében Wetterhahn először tapasztalta magán a visszatérő hányinger és hányás tüneteit. Állapota az elkövetkező hónapok során csak romlott: egyre nehézkesebben beszélt, látása és hallása leromlott, továbbá rendszeresen elvesztette egyensúlyát és elesett.

Az orvosok eleinte nem tudták mire vélni a helyzetet. Gerinccsapolások és CT-vizsgálatok sorát követően azt közölték vele, tünetei a higanymérgezéssel vágnak egybe.

Egyikőjük még azt is megkérdezte Wetterhahn férjétől, lehet-e feleségének olyan ellenlábasa, aki meg akarhatná mérgezni. A vegyésznő ekkor számolt be a munkahelyén hónapokkal korábban történt dimetil-higanykiömlésről.

1997 januárjában hivatalosan is higanymérgezéssel diagnosztizálták, és kelációs terápiát kezdtek meg olyan gyógyszerekkel, amelyek a toxikus fémet megkötve elősegítették annak távozását szervezetéből.

Ekkoriban azonban – annak ellenére, hogy a higany mérgező mivolta teljes mértékben ismert volt – a tudomány igen kevéssé értette a dimetil-higany veszélyeit.

A vegyület gyakorlatilag egyetlen kizárólagos felhasználási területe a mágneses magrezonancia spektroszkópia volt, amelyben összehasonlítási standardként szerepelt.

Az angol rövidítéssel NMR spektroszkópiaként is ismert eljárás éppen az emberi sejtekben teszi lehetővé különféle mérgek viselkedésének tanulmányozását.

A dimetil-higany fő előnye az, hogy hígítás nélkül felhasználható, ezáltal a kutatók nem kockáztatják azt, hogy tulajdonságai megváltoznak egy-egy kísérlet során. Amikor Wetterhahn véletlenül a kezére cseppentette a folyadékot, éppen annak mágneses magrezonanciáját mérte egy elvégzendő kísérlethez.

Mialatt a vegyésznő az életéért küzdött, kollégái a Dartmouth-nál – és sok más szakértő szerte a világon – a higannyal kapcsolatos tudományos irodalmat bújták, hátha találnak olyan információt, amellyel a segítségére lehetnek.

Emellett átvizsgálták haját, ruházatát, autóját, diákjait, családját és a kórtermet, ahol feküdt, hogy megbizonyosodjanak arról, nem szenvedhetett-e a környezetében más is mérgezést.

Sajnos Wetterhahn vérében a higany szintje a megengedett 800-szorosa volt, így az orvosok nem tudtak rajta segíteni. Február folyamán kómába esett, 1997. június 8-án pedig meghalt.

1. Váratlan haláleset
2. Későn észlelt mérgezés
3. A biztonság ára

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

9 945 ft 8 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

Múlt-kor magazin 2018. különszám

• Hitler és a nők 
• Tamáska Mária az "Öreg" árnyékában
• Magyar deportáltak felszabadulása és hazatérése
• Petőfi halála és a túlélés költői
• Kádár János és az ő Piroskája
• A Nagy Háború osztrák–magyar tábori bordélyai
• Vágy és vezeklés
• Az elveszett csejtei "Vérgrófnő"
• Rákosi Mátyás 15 évig tartó „gyógykezelése”