Mi vezetett az örmény népirtáshoz?
2020. április 24. 11:05 Csernus Szilveszter
Az 1915-ben kezdődött örmény népirtás 2015-ben a politika és a közvélemény érdeklődésének homlokterébe került. A genocídium elismerése igencsak megosztja a világot, jelenleg ugyanis csupán 32 állam tartja népirtásnak az örmények lemészárlását, az örmény-török kapcsolatokat pedig a mai napig mérgezi. A világ örménysége immár száz éve küzd a tömegmészárlások teljes feltárásáért, elismeréséért és - legalább szimbolikus - kárpótlásáért, amitől a török fél elzárkózik. A harcot ma már szerencsére nem a csatatereken, hanem a tudomány asztalain vívják, és nem csak az áldozatok pontos számát illetően, de még a „ki ütött először” kérdésben sincs a törökök által is elfogadott közös álláspont. Mindenesetre sokakban felmerülhet a kérdés: a szultánok által a keresztény örményeknek több mint négy évszázadon át biztosított kiváltságos helyzet megadásától hogyan jutott el a török politika az örmények szisztematikus deportálásáig és a kiirtásukra tett kísérletig. Az alábbiakban erre keressük a választ.
Korábban
Birodalmak árnyékában
Az örmények már az ókorban is a kelet-anatóliai térségben éltek, és a Földközi-tengerig érő Kilikiától a Tigrisen és az Eufráteszen át a Kaszpi-tengerig is el-elvándorolgattak az idők során.
Míg államukat északról a Kaukázus láncai védték, a többi égtáj felől a szomszédos birodalmak terjeszkedésével kellett szembenézniük hosszú történelmük során.
Az Óperzsa Birodalom, majd a makedón utódállamok szatrapiájaként (tartomány) már kezdettől fogva élveztek bizonyos önállóságot, különállást, így akkor is, amikor i.sz. 301-ben a római protektorátus alatt álló III. Tiridátesz királyuk államvallássá tette a kereszténységet. Ezért is szokás az örményeket az első keresztény népként számon tartani.
A római-párthus, majd az újperzsa konfliktusok megmutatták, hogy a civilizációk ütközőzónájában a függetlenség csak rövid időszakokra biztosítható. Az arab kalifa és a bizánci császárok fennhatósága után a szeldzsuk-török áradat nyitott új korszakot a térségben.
Mikor 1453-ban az oszmán szultán bevette Konstantinápolyt, a kereskedelemmel és kézművességgel foglalkozó örmények már egy egész városrészt laktak.
Az örmény „anyaország” a következő évszázad során került az oszmán-törökök kezére, ám az isztambuli szultán-kalifák - arab elődeik politikáját folytatva - bölcsen elzárkóztak az erőteljes vallási asszimilációs törekvésektől. Amennyiben az iszlám által „könyves vallásúaknak" titulált zsidók és keresztények elismerték a szultán főségét, közösségi életüket zavartalanul élhették.
Az Oszmán Birodalom történetét végigkísérte ez a fajta tolerancia, sőt az örmények - miután II. Mehmed gazdasági és vallási kiváltságaikat hűségükért cserébe megerősítette - a birodalom leglojálisabb keresztény alattvalóinak számítottak.
Az örmény törzsterület azonban veszélyes volt, mert az oszmán időkben a perzsa-török háborúk ütközőzónájában feküdt, így a zsidósághoz hasonlóan az örmény is lassan a diaszpórák népévé vált.
Az Oszmán Birodalomban emellett virágzott az örmény gazdaság: kereskedőcsaládjaik és bankjaik behálózták az egész államot, és a szultán egyik legfőbb hitelezőivé váltak.
A XIX. században, a nemzeti ébredés korszakának beköszöntével fogalmazódott meg a nemzetállamok gondolata, és ekkor tűnt fel egy újabb birodalom a határvidéken: Oroszország. 1828-tól ugyanis már a cár fennhatósága alá is kerültek örménylakta vidékek, a szultán „legfőbb ellensége” pedig előszeretettel tetszelgett a Porta elnyomott keresztény és/vagy szláv népei, köztük az örmények megmentőjének szerepében.
A krími és az 1877-78-as orosz-török háborúban néhány helyen már felszabadítóként üdvözölték a bevonuló oroszokat. A konfliktust lezáró berlini kongresszus nagyfokú örmény autonómiáról rendelkezett, ám az nem tükrözte az egész közösség, illetve a vezetők terveit, hiszen az örmények meg voltak elégedve az Oszmán Birodalomban elfoglalt helyzetükkel.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
Titanic
- A Titanic első hivatalos útja volt egyben az utolsó is
- A szerény magyar hajóorvos, aki a Titanic túlélőit mentette
- Osztriga és bárány került a Titanic utasainak asztalára egy elárverezett étlap szerint
- Tudtad, hogy hét híres ember is lekéste a Titanicot?
- 3800 méter mélyen sincs biztonságban a Titanic roncsa
- Saját legendájának áldozatává vált a Titanic
- A nemzetközi egyezmények sem tudják megvédeni az enyészettől a Titanic roncsát
- A Titanic több száz utasának életét mentette meg a magyar hajóorvos
- Minden törekvés dacára lehetetlennek tűnik a felszínre hozni az egyre pusztuló Titanicot
- Hiába szereztek fegyvereket, mégsem tudtak megszökni a rabok az Alcatrazból 19:05
- Több ezer harckocsit és repülőgépet vetettek be a szovjetek Berlin elfoglalásához 17:05
- Dél-Amerikába kalauzolja a látogatókat fotókiállításain a Néprajzi Múzeum 11:20
- A festészet mellett a háború művészete is foglalkoztatta Leonardo da Vincit 09:50
- Óriási reklámkampány készítette elő a millenniumi ünnepségeket 09:05
- Bemutatásakor megosztotta a közönséget a ma remekműnek tartott Figaro házassága tegnap
- Katonái tisztelték és szerették a szigorú, de megfontolt Wellingtont tegnap
- Ártatlannak vélte XIV. Lajos az őt megmérgezni kívánó szeretőjét tegnap