Valóságos ámokfutást rendezett az Eldorádót kereső őrült spanyol, Lope de Aguirre

Az „Őrült”

Lope de Aguirre gyermekéveiről és kora ifjúságáról nem sokat tudunk. Csupán annyi bizonyos, hogy a 16. század elején, Baszkföldön jött világra, egy szegény nemesi család második sarjaként. Vagyon nélkül korlátozottak voltak a lehetőségei: a papi pálya mellett egyedüli alternatívaként a szerencselovagként történő kalandozás, háborúzás kínálkozott a számára – s a kettő közül ez utóbbi mellett döntött.

Vagyonszerzési terveinek megvalósításához a frissen meghódított Amerika bizonyult a legideálisabb helyszínnek, ezért 1534 körül Sevillába, a forgalmas nagyvárosba utazott, amelynek kikötője az egyre fontosabb gyarmati kereskedelem kiindulópontja és érkezési helye volt. Feltehetően ebben az évben el is hajózott az Újvilágba, de a Peruba való megérkezését követő rövid időszakot homály fedi. Az első ismert adatok azonban arról tanúskodnak, hogy számításai nem váltak be, a gyors meggazdagodás elmaradt, s lóidomárként kellett küzdenie a megélhetésért.

Aguirre az amerikai területek birtoklása körüli konfliktusok kiéleződésének idején érkezett Peruba, ahol akkor már polgárháborús helyzet uralkodott. A hódító nemesség első generációja és a királyi hatalom képviselői küzdöttek egymással a gyarmatok feletti uralomért. Kezdetben a királyi erők oldalára állt, az alkirály mellet harcolt, s miután vereséget szenvedtek, kénytelen volt Nicaraguába menekülni, hogy elkerülje a megtorlást.

Amikor öt év elteltével visszatért Peruba, őrizetbe vették, majd Francisco de Esquivel nyilvános korbácsolásra ítélte, amiért megszegte az indiánokat védő törvényeket. A büszkeségében sértett Aguirre bosszút esküdött, s ezzel kezdetét vette életének egyik leghírhedtebb epizódja, mely lerántja a leplet könyörtelen jelleméről. A legenda szerint három év leforgása alatt mintegy hatezer kilométert tett meg gyalogszerrel, miközben Esquivelt üldözte – elvei szerint ugyanis megalázott nemes addig nem ülhet lóra, amíg vissza nem szerezte becsületét. Végül cuzcói házában sikerült rálelnie a bíróra, s miközben az éppen békésen szundikált, tőrt döfött a halántékába.

Ezért a bűntettéért később halálra ítélték, így Aguirre ismét bujkálni kezdett. A királyi hatalom elleni lázadásokból továbbra is kivette a részét – egy alkalommal még egy kormányzót is megölt. Mindezek ellenére mégis sikerült kegyelmet kapnia, egy másik felkelésnek köszönhetően – azáltal, hogy beállt Chile meghódítójának, Alonso de Alvarado királyi csapatába. Ezekben az időkben ragasztották rá az „Őrült” elnevezést.

A csatában szakállas puskával meglőtték a jobb lábán, a kezén pedig égési sérüléseket szenvedett. Már közel ötvenéves volt, sánta és megcsonkított, ezért azonnal kapott a kínálkozó alkalmon, mely – számításai szerint – véget vethetett volna az állandó élet-halál harcnak, amelyet Amerikába érkezése óta vívott: csatlakozott egy új expedícióhoz, melyet az alkirály indított a legendás Eldorádó felkutatására.

1. Az „Őrült”
2. Eldorádó helyett Peru

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

6. Erdély etnikai, vallási helyzete a 16–18. században
II. Népesség, település, életmód

• Hogyan került Erdély Habsburg uralom alá?
• Erdély és Lengyelország számára egyaránt virágkort jelentett Báthory István uralkodása
• II. József haláláról tudósított nyitószámában az első erdélyi magyar újság
• Már ötéves korában megválasztották, de sohasem uralkodott az utolsó erdélyi fejedelem
• A trianoni békét "morális köntösbe öltöztették"