Valóban át akart térni II. Henrik angol király az iszlámra?

2020. április 7. 19:49 Múlt-kor

A 12. századi uralkodó a canterburyi érsekkel rendkívül heves ellentétbe keveredve azt is kilátásba helyezte, hogy elhagyja a kereszténységet az iszlámért. Mennyire beszélhetett komolyan, és hogyan alakultak volna az események, ha valóban áttér?

Korábban

Levél a pápának

1168 tavaszán II. Henrik angol király levelet írt III. Sándor pápának. Míg ebben a tényben nem volt semmi rendkívüli, Henrik levelének tartalmában annál inkább: az angol uralkodó az iszlám hitre való áttéréssel fenyegetőzött.

A fenyegetőzés nem volt szokatlan viselkedés Henriktől: ugyanolyan alapvető eszköze volt uralkodásának, mint gondosan kiszámított dührohamai, diplomáciai érzéke, gyors mozgású seregei, és ellenségeiből csodálatot kiváltó ostromtechnikája. Henrik nem válogatott a fenyegetőzések célpontjaiban, az alattvalóitól a pápáig bárki szóba jöhetett.

Ez az eset azonban mégis különállt a korábbiaktól. Európa keresztény nagyhatalmai 1097 óta hadakoztak a Szentföldön az iszlám ellen, és több hídfőállást is kialakítottak itt: a Jeruzsálemi Királyság, az Antiochiai Fejedelemség, valamint az Edesszai és a Tripoliszi Grófság továbbra is tartották magukat. Az iszlámot egyértelműen ellenségnek tekintették Európában.

Mindemellett Henrik nem csupán Anglia királya volt: Normandia és Aquitania hercege, Maine, Anjou és Touraine grófja is volt, Franciaország nagy területeinek ura.

A korabeli világ egyik leghatalmasabb embereként Skócia déli határától a Közel-Keletig széles körben bírt óriási befolyással – a Jeruzsálemi Királyság uralkodója és vezetői mind rokonai voltak.

Ha Henrik komolyan értette a pápának küldött fenyegetést, annak következményei alapjaiban fenyegették az európai rendet.

Elképzelhető-e tehát, hogy mindössze nagyhangú, ám üres dühöngésről volt szó? II. Henrikre jellemzőek voltak a kevély szavak is, amikor kedve úgy hozta.

következő oldal 1 / 5