Török alattvaló, örökletes teokrácia, rövid életű királyság: Montenegró történelme

Királyságból tagállam

Az 1878-as berlini kongresszus végül Montenegró teljes körű elismeréséhez vezetett, a továbbiakban egyetlen állam sem tekintette az Oszmán Birodalom részének. Innentől – továbbra is főként orosz segítséggel – az oktatás, a távközlés és a közlekedés fejlődése is felgyorsult. 1900-ban Miklós használni kezdte a „királyi felség” jelzőt, habár továbbra is csak fejedelem volt.

1905-ben a lakosság nyomására alkotmányt vezetett be, ezzel egyetemben nyugati mintájú sajtószabadságot és büntető törvénykönyvet is. Uralkodása kezdetének 50. évfordulóján, 1910. augusztus 28-án végül – az új típusú országgyűlés, a Skupština petíciója nyomán – kikiáltotta a Montenegrói Királyságot.

Királlyá válásával egy időben II. Miklós orosz cár kinevezte az orosz hadsereg marsalljává. E címet rajta kívül egyetlen külföldi, a Napóleont legyőző Arthur Wellesley, Wellington hercege kapta meg 1818-ban.

I. Miklós fejedelem 1909-ben

A katonai rendfokozat mindenesetre illeszkedett Miklós személyéhez: az 1812 és 1813 folyamán zajló balkáni háborúkban a leglelkesebb vezetőként teljesen ki akarta űzni a törököket a kontinensről, és hasonló vehemenciával sietett Szerbia segítségére az Osztrák–Magyar Monarchia 1914-es inváziójakor.

1916-ban azonban végleg ellene fordult a hadiszerencse: a szerb vereséggel Montenegró is a Monarchia csapatainak megszállása alá került, Miklós pedig előbb Olaszországba, majd Franciaországba menekült.

1918-ban a belgrádi hatóságok hathatós támogatásával Podgoricában megtartották „a montenegrói szerb nép Nagy Nemzetgyűlését”, amely kimondta a Petrović-Njegoš-ház trónfosztását és a Szerbiával való egyesülést.

A későbbiekben Montenegró Szerbiával együtt a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság, majd 1929-től Jugoszlávia részévé vált, a második világháborút követően a titói Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság tagállama lett, az 1990-es években pedig továbbra is Szerbiával maradt államszövetségen az úgynevezett Kis-Jugoszláviában (Jugoszláv Szövetségi Köztársaság). E szövetségi állam kötelékei fellazultak 2003-ban, amikor Szerbia és Montenegró Államközösségévé alakult át.

Montenegró zászlaja napjainkban

A 2006. május 21-én tartott népszavazáson Montenegró polgárai 55,5%-os többséggel a Szerbiától való teljes elszakadás mellett voksoltak, az ország önállóságát június 3-án kiáltották ki. Az ország 2010-ben vált az Európai Unió tagjelöltjévé, 2017 óta a NATO teljes jogú tagja.

Habár ma nem királyság, hanem köztársaság, a fiatal állam önálló identitásának alakításában erősen épít a függetlenségi harcok által fémjelzett történelmére és a Petrović-Njegoš-dinasztia uralkodói által alkalmazott jelképekre – a zászlóban látható címer eredetileg I. Miklósé volt.

1. Nagyhatalmak között
2. Teokratikus állam a Balkánon
3. Hadakozó törzsekből modern állam
4. Királyságból tagállam

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

18. IV. Béla uralkodása és a tatárjárás
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés

• Élete utolsó évtizedét a fiával való háborúskodással töltötte IV. Béla király
• Apja és fia tevékenysége is árnyékot vetett IV. Béla uralkodói törekvéseire
• Kétnapi járóföldre mindent holttestek borítottak a muhi csata után
• A legenda szerint Árpád-házi Szent Kinga imádsága mentette meg Lengyelországot a tatárdúlástól
• Mégsem az extrém időjárás kergethette ki a tatárokat a Kárpát-medencéből
• Batu kán és a szláv favágók