Tetoválástól az arcfelismerésig: a személyazonosítás története

Az ókorban elsősorban pecséteket használtak azonosításra, a görög poliszokban és a mezopotámiai városállamokban a kereskedelmi szerződés csak akkor volt érvényes, ha az üzletelő felek pecsétjeikkel látták el. De ugyanilyen céllal használatban voltak az ékszerek is, hiszen számos információt közöltek a tulajdonosáról, például a családi kapcsolatairól, vagy vagyoni helyzetéről.

Különleges helyzetekben az ékszerekhez, vagy pecsétekhez hasonló, fizikai azonosító, tartós fém eszköz még ma is használatban van, hiszen a dögcédula manapság is a háborúban elhunyt vagy megsérült katonák igazolására szolgál.

Mostanság elképesztő népszerűségnek örvendenek a tetoválások, míg a történelmi időkben a természeti népek elsősorban terápiás céllal használták, addig az új-zélandi maorik például törzseik elkülönítésére alkalmazták.

Címerektől az arcfelismerésig

A középkorban a heraldika szolgált az azonosítás legegyszerűbb módjaként. A nemesek és a lovagok címerekkel jelezték családi származásukat és társadalmi státuszukat. Ezek nem pusztán díszítőelemek voltak, hanem az elődeik által végrehajtott hőstettek kódolt üzenetei is.

Minden egyes heraldikai szimbólum színe és mintája sajátos jelentéssel bírt: az oroszlán a bátorságot, a sas a hatalmat, az arany pedig a gazdaságot jelképezte. Ez azonban csak rendkívül szűk, nemesi társadalmi rétegre korlátozódott.

Ahogy a világ egyre nagyobbá vált a földrajzi felfedezéseknek köszönhetően a címerek ideje fokozatosan leáldozott és felmerült a személy azonosításra szolgáló okmányok új formájának, az útlevélnek a szükségessége.

Kezdetben az útlevél csak egyszerű papírlap volt, amin az adott személy neve és az utazásiengedélyt kiadó személy aláírása szerepelt. Az első útleveleket 1414-ben V. Henrik király uralkodása alatt bocsátották ki. Birtokukban pedig minden angol alattvaló ártalom nélkül mozoghatott a szomszédos keresztény államokban.

Később, ahogy az utazások egyre gyakoribbak lettek, az útlevél olyan dokumentummá alakult, amely egyre több információt tartalmazott, igazolta az egyén állampolgárságát és egyben az utazásra való jogosultságát is. A fényképezőgép elterjedésével pedig már kezdetleges fényképeket is tartalmazott, azonban ez csak a 20. században, a II. világháború után vált igazán elterjedtté.

Minden egy helyen!

Napjainkban a személyi igazolvány nélkül szinte elképzelhetetlen lenne az élet. Nemcsak az adott illető identifikálásában játszik szerepet, de az olyan szolgáltatások igénybevételét is nagymértékben megkönnyíti, mint az egészségügyi ellátás és a banki ügyintézés.

A modern technológiai felfedezésekkel pedig olyan azonosítási módok, mint az arc- és az ujjlenyomat felismerés is elérhetővé váltak, akár olyan hétköznapi eszközeinken, mint a mobiltelefon.

Ebbe a modern technológiai váltásba illeszkedik bele a Digitális Állampolgársági Program mobilapplikácója, melynek elsődleges szándéka, hogy az állampolgárok teljesen letisztult és átlátható felületen intézhessék legfontosabb ügyeiket. Könnyebben és gyorsabban, a legegyszerűbb módon tudják majd beazonosítani önmagukat.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tavasz
Múlt-kor magazin 2012

• Az anti-Casanova
• Az atomtesztek aranykora
• A tolmács
• A magánember
• Konstantinápoly Budapesten
• Thomas Alva Edison, a Menlo-parki varázsló
• A hosszú nevű kastély
• Ötkarikás sporthistóriák
• Korbács és kalács