Szörényi Éva hetvenöt éves jubileumi estjét Színészdal címmel rendezték meg a hollywoodi Barnsdall Gallery Theatre-ben 2008. április 20-án. A műsort a Duna Televízió is sugározta. Petőfi Sándor e címadó versét, amelyben a költő megkapóan vallott a színművészek feladatáról és kötelességeiről, gyakran szavalta önálló estjein is, az évek során szinte ars poeticájává vált. Sorsa pedig kétségtelenül bizonyítja, hogy a vérzivataros XX. században is lehet a színész apostol az erkölcs mezején. 

A Színházi Élet 1932 novemberében arról számolt be, hogy ifjabb Alexandre Dumas A nők barátja című művének múlt heti előadásán „érdekes szerepcsere volt a Nemzeti Színházban. Balbine szerepét Ághy Erzsi helyett egy ismeretlen fiatal színésznő, Szörényi Éva játszotta.” A tizenhét éves színiakadémiai növendék az ország első színházában mutatkozott be, sőt egy évvel később főszerepet kapott A nagymama című filmben, ezt követően pedig – a színpadi sikereivel párhuzamosan – a filmkarrierje is meredeken ívelt felfelé. A korszak jó néhány nevezetes alkotásában szerepelt – így 1938-ban a Noszty fiú esete Tóth Marival című produkcióban, 1939-ben Zilahy Lajos Halálos tavaszában, 1940-ben pedig Csathó Kálmán Fűszer és csemege című regényének filmfeldolgozásában. Az 1940-es évek mozicsillagának az is megadatott, hogy drámai erejű játékát, kivételes jellemábrázoló tehetségét 1945 után A tanítónő (1945), az Aranyóra (1946), az Úri muri (1950) és az Erkel (1952) című filmekben bizonyíthassa, bár ebben a korszakban már egyre kevesebb szerződéssel keresték meg.

Maradandó igazságok

Szörényi Évát a Blaha Lujza téren álló Nemzeti Színházba Ódry Árpád színész-rendező, a színiakadémia igazgatója e szavakkal vezette be: „Kisasszony, ne felejtse el, hogy maga most templomba lép. S maga mától fogva Thália papnője!” Ezt a figyelmeztetést a színésznő egész pályáján szem előtt tartotta, a Nemzeti Színházban éppen úgy, mint az emigrációban, ahol kis dobogókon, vendéglőkben, egyházi előadótermekben is vállalta a fellépést.
A Nemzeti Színházban számos legendás alakítás fűződött a nevéhez: a Bánk bánban Melinda megformálásáért 1952-ben Kossuth-díjjal tüntették ki, két évre rá pedig megkapta az érdemes művész, majd a kiváló művész kitüntető címet is.
„Maradandót és – igazat alkotni! Először megkeresni, azután megformálni… Ez nemcsak Ádám és Éva álma a Tragédiában, hanem Szörényi Éváé, a színésznőé is, az életben és a színpadon…” – így fogalmazta meg színészi hitvallását 1954 telén a Színház és Mozi újságírójának, amikor a Nemzeti társulata hét év betiltás után ismét Madách Imre Az ember tragédiája című művének bemutatójára készülhetett. Ehhez tartotta magát akkor is, amikor 1956. október 30-án a Nemzeti Színház társulata közfelkiáltással a teátrum Forradalmi Bizottságának társelnökévé választotta. Nem politikai aktivitásának köszönhette ezt a bizalmat. Szinte gyermekként kezdte a pályáját a színházban, ott nőtt fel, mindenki ismerte. Úgy érezte, a bizalomért felelősséggel tartozik, nem utasíthatja vissza a kockázatokkal is járó megbízatást. „Aztán november 4-e után a forradalmi bizottságok vezetőinek stratégiai találkozóján egy öreg csepeli munkás odajött hozzám: Művésznő, maga még itt van? Menjen azonnal, mert magukat értelmiségieket fogják először perbe, mi munkások majd csak azután jövünk” – vallott e sorsfordító napokról a rendszerváltás utáni első, Magyarországon megjelent interjúi egyikében.
 

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2023. tél számában olvasható.